„Egyszer nálad alszunk, máskor nálam.” Néhány évig ez a rend a legtöbb párkapcsolatban. Ha kettesben szeretnénk lenni, akkor elmegyünk egy nyugis helyre, vagy elküldjük a szülőket kiállításra/étterembe/uszodába/rokonlátogatásra.
Aztán megérünk arra, hogy komolyabb alapokra helyezzük a kapcsolatunkat, eljön a várva várt összeköltözés. Izgalom és félelem vegyül minden gondolatunkba, várjuk, de rettegünk is tőle, meg akarunk felelni mindennek és mindenkinek (főként a másik felünknek), ki kell alakítanunk egy új, közös életet, el kell szakadnunk a szülői háztól, kamaszszobánktól, megszokott napirendünktől, anyukánk finom főztjétől. Egyszóval, a régi életünktől.
Mostantól minden más lesz. Nehezebb és összetettebb. De boldogabb is. Be kell rendezni egy egész lakást (házat), át kell íratni a víz-, villany-, gáz-, internet-, csatornaszámlákat stb., fel kell tölteni a készleteket: WC-papír, zsepi, tisztítószerek, élelmiszerek, kiskanál, gyufa, fakanál, befőttes gumi, fogpiszkáló, vattapamacs… hirtelen fel sem tudjuk mérni, hogy mennyi minden kell egy háztartás kialakításához. Falat festünk, átalakítunk, kicserélünk dolgokat, és a nagy munka heve elfeledtetni, hogy mi tulajdonképpen egy kicsit szomorúak is vagyunk. A fizikai leválás ugyan már megtörtént, de anyukánk még itt van szorosan mellettünk, segít felépíteni új életünket és átalakulóban lévő lelkünket.
És eljön az első éjszaka! Nagyon várjuk, nagyon készülünk rá, azt szeretnénk, hogy minden tökéletes és emlékezetes legyen. A maga módján az is lesz, de kicsit sután éretlenül telik el. Majd eljön az első főzés! Aggódunk, hogy minden klappoljon: főjön puhára a rizs, ne legyen száraz a hús, emelkedjen fel a piskóta! És persze a legfontosabb: elégedett mosoly üljön párunk arcára, őszinte, dicsérő szavak kíséretében! Ha ez megtörténik, erőre kapunk, és már írjuk is lelkesen a holnapi bevásárló listát.
Büszkén mutogatjuk vendégeinknek: „Igen, ez a nagyszoba, még hiányzik ez-az, itt lesz még egy könyvespolc, ezt a lámpát majd lecseréljük, de egyelőre jó lesz…”
Telnek a napok, hetek, kicsit még olyan, mintha nyaralnánk, de lassan megszokjuk az új zajokat, a szomszédokat, a napi ritmust. Majd elérkezik az idő, amikor azt mondjuk: ez a mi otthonunk!
Nem könnyű dolog az összeköltözés, de nem is annyira mumus, mint azt sokan gondolják. Csupán egy fontos hozzávalóra van szükségünk: egy nagyon normális (megértő, türelmes, együttműködő, életvidám stb.) partnerre. Ha a kapcsolatunk stabil, őszinte, és a szeretet mozgatja, akkor nem lesz baj. A lényeg, hogy egy csónakban evezzünk, legyenek közös céljaink, éljünk harmóniában egymással és önmagunkkal is. Vágyjunk a boldogságra, ragadjunk meg minden pillanatot, ami egy picit is jobbá varázsolja életünket! Legyünk bátrak, szeressünk, és éljünk úgy félelem nélkül, hogy semmit se kelljen megbánnunk!
Boross Nóra
Fotó: NIVEA
Vélemény, hozzászólás?