Előfordul, hogy az élet néha váratlan utazásra ad lehetőséget, hát az én salentói utazásom pont ilyen volt. A vírus helyzet miatt nem is gondoltam arra, hogy az idén nyáron külföldre visz majd az utam. Kicsit ugyan tartottam tőle, mert nem volt előre megtervezve, csak egyszerűen megvettem a jegyem, felültem a repülőre és mentem. Olaszország ezen déli részén még soha sem voltam, így vonzott az ismeretlen. Calabriában viszont már jártam egyszer, 20 évvel ezelőtt egy nyelvtanfolyam keretében. Nagyon élveztem azt az 1 hónapos ott-tartózkodást, hiszen csodás helyeket fedezhettem fel és mondhati, hogy életem egyik legjobb nyara volt (pl. Tropea, Silla stb.).
Bevallom, nem kis izgalommal telve indultam el ide is. Érdekes volt belecsöppenni az igazi olasz élet sűrűjébe, mivel eddig inkább a turisták által felkapott helyekre utazgattam Olaszországon belül, a calabriai utamat leszámítva.
Salento vagy Salentói-félsziget Olaszország Puglia régiójának délkeleti részét foglalja el. Fekvése miatt gyakran az olasz csizma sarkának nevezik. Területén három megye, Brindisi, Lecce és Taranto osztozik.
Én egy helyes kisvárosba, Galatinába érkeztem. Hamar megszerettem a hangulatos központját, csodás főterét. Felfedeztem egy helyi specialitást, a Pasticciottot, melyet Andrea Ascalone cukrász készítette el a mai formájában, ez egyből a kedvenc sütijeim közé került.
A helyiek szerint a Galatina központjában lévő üzletben ma sem szolgálnak ki, ha külföldre szeretnéd elvinni a sütit, mivel így a készítők szerint már nem lesz olyan tökéletes az ízhatás, ha nem frissen és helyben kerül fogyasztásra.
A szóbeszéd szerint a családfő még elvitelre sem árulta régen, hanem a helyszínen kellett megenni ezt a nagyon finom kis remekművet. Valóban melegen és frissen a legfinomabb, de én azért még másnap is szívesen megettem, sőt titokban hoztam is haza belőle, igaz egy másik cukrászdából, a családom nem kis örömére.
Kirándulásaim
Több szép tengerpartra is elvittek barátaim, de a kedvencem Porto Badisco volt, mivel szeretem a sziklás és ligetes fákkal övezett partokat.
Ez persze azért is volt, mert bőven akadt olyan hely, ahova behúzódhattam az égető nap melege elől. A hűsítő árnyékot adó fák kellemes illata belengte a sziklás partokat, és alattuk is elég szép színt sikerült szereznem a nyaralás végére.
Ugyanis az ott töltött idő alatt az egyetlen problémám az érzékeny, napot nem sokáig tűrő fehér bőröm volt, amely egy kicsit megnehezítette olasz barátaim életét is. Szerencsére mindig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, annak ellenére, hogy nehezen tudták elképzelni, hogy létezik olyan ember is velük ellentétben, aki nem igazán bírja a napot.
Az egyik alkalommal a sós víz, a homok és a nagyon erős nap konkrétan túlélő túrává változtatta a tengerparti grillezésemet. Sajnos ettől a hármastól mindig kijön az allergiám, és ez most sem lett volna másképp, ha nem lettem volna elég óvatos.
Helyi kincsek, csodás városkák
Otrantóba is ellátogattunk, Olaszország legkeletibb városába, amely olyan volt, mint egy bájos kis ékszerdoboz. Különösen tetszett a belső vár és a tengerparti sétány.
Lecce is nagyon hangulatos kis városka, az óvárosrésze pedig egyszerűen különleges. Leccéről tudni kell, hogy a barokk Dél-Itália fővárosa.
A könnyen megmunkálható leccei mészkőnek köszönhetően a városban a barokk kor idejében sok csodálatos templom, palota épült, közülük is kiemelkedő a dóm és a Santa Croce-templom.
Finom olasz ízek
Imádom a tenger gyümölcseit, így ez a képen látható előétel-különlegesség nagyon ízlett.
Az előételtál egyszerűbb változata egy másik alkalommal szintén nagyon fenséges volt, mivel telis tele volt olasz specialitásokkal, pl. többek között a mozzarella krémesebb változatával is, a burrataval is.
Megbarátkoztam az Aperol Spritzcel is, igaz nem nagyon bírom az alkoholt. Ez az ital a nyári melegben nagyon jól tud esni, persze csak mértékkel és sok naranccsal.
Az olaszoknál itt az a szokás, hogy este 8–10 óra között kezdik meg a vacsorájukat és éjfélkor még kint ülnek a teraszokon vagy éppen sétálgatnak a városban. Ez nagyon hangulatos, de mint tudjuk, nem egészséges ilyen későn enni, így én maradtam a megszokott, korábbi vacsoraidőmnél.
Helyiek közé csöppenve – életigenlés olasz módra
Ami még érdekesebbé tette az utazást, hogy a helyiek közé kerültem, így kicsit alkalmam volt belelátni az életükbe, hogyan élik meg a mindennapjaikat, hogyan nyaralnak, mulatnak. Nagyon megszerettem a vidámságukat, azt az életörömöt, amelyet minden tevékenységükbe belevittek. Soha nem siettek sehová, mindig volt idő egy jó kávéra vagy sütire, vagy éppen egy Aperolra. Mivel én sem siettem sehová, így együtt tudtam velük élvezni a perceket, órákat, életszeretetüket, finomságaikat és a rájuk oly jellemző olaszos temperamentumot.
Mindenhol nagyon kedvesek voltak velem, annak ellenére, hogy az olasz tudásom sajnos nem az igazi, mivel sokat visszafejlődött az elmúlt 20 évben.
Vásárlás
Nem nagyon volt időm szétnézni az üzletekben, de azért egy este sikerült beszabadulnom valahova Galatinában és a szeretteim mellett magam is megleptem egy kis szépséggel.
Molnár Gréta
Cikkajánló:
Ismerjétek meg a Nu Skin TR90-életmódprogramját! Eredmények már akár 30 nap alatt is
Több mint hajhosszabbítás: önbizalom, nőiesség és boldogság – interjú Jenser Sofiával
Megjelent Schlovicskó Kata Álom-szivárvány című könyve a sminkek szerelmeseinek
Köszönöm a segítséget Incinek, a Meridien Traveltől. :)
Fotók: Frizura & Szépség – Molnár Gréta, Giuseppe Martellotta
