Annyi mindent köszönhetünk az édesanyánknak. A mindennapok sodrásában sajnos sokszor elfelejtünk hálát adni értük, pedig igazán megérdemlik. Csak úgy, mint minden fontos dolognak, ennek is kineveztek egy napot az évben: ünnepeljük az édesanyákat!
Ez egy nagyon boldog ünnep. Virágzik minden, süt a nap, mosoly ül minden anya és gyermek arcán. Milyen jó lenne, ha minden nap ilyen lenne! Képzeljük el, hogy reggel vidáman ébredünk, felhívjuk édesanyánkat, megbeszélünk vele egy délutáni találkát, melyre egy csokor virággal érkezünk, és hosszasan öleljük, hiszen drága kincseink közül Ő az egyik legkedvesebb. Vele újra gyermekek tudunk lenni. Vele elszállnak a gondjaink, a kétségeink, a mindennapos dilemmáink. Mellette biztonságban vagyunk. Ő erős, és minket is megszilárdít. Ő mindent tud, és azt a sok dolgot velünk is megosztja.
Ragadjuk meg a napot, adjunk neki minél több szeretetet, nehogy később megbánjuk és ostorozzuk magunkat. Most kell felhívni, most kell megölelni, most kell dicsérni, most kell vele nevetni, most kell rábíznunk a titkainkat, most kell közös élményeket szereznünk. Most. Ezt nem lehet elnapolni, halogatni, elcsúsztatni, bepótolni.
Azt kívánom, hogy legyen minden nap anyák napja! A mi, egyetlen, drága anyánk napja. Kedves szokás az is, ha minden évben, a saját születésnapunkon meglepjük édesanyánkat egy szál virággal, megköszönve neki, hogy világra hozott bennünket, hogy szenvedett értünk, hogy nem adta fel, hogy küzdött, hogy tűrt, hogy virrasztott, hogy testével táplált, hogy féltett, hogy szeretett, és szeret most is…nagyon, nagyon, a világon mindennél jobban. Viszonozni ezt a legszebb és a legfontosabb feladatunk az életben!
Ajándékdal az anyukáknak Street GÁbor Hubától: http://www.youtube.com/watch?v=_52zR8tu2lM&feature=youtu.be
Boross Nóra
Fotó: Szőke József – www.facebook.com/fotoszoke
Fotó: www.kepguru.hu
Anya és lánya: Imola és Vivi
