Kategória: Lélek

Nincs pontos recept a jó kapcsolatra, de néhány tippet tudunk adni a kiegyensúlyozottabb és boldogabb élethez.

Valentin-naphoz közeledve sokan úgy érzik, hogy valamivel meg kell(!) lepniük a párjukat, mert ez a szokás. Egy haszontalan plüssállat, egy doboz bonbon, egy csinos fehérnemű, virágcsokor, szívecskés holmik tömkelege. Ezek a tipikus ajándékok, amelyek elhanyagolhatóak lennének, helyettük egy kedves szó, egy ölelés, egy együtt töltött hétvége, egy kis odafigyelés sokkal többet ér hosszú távon.
Minden párkapcsolat célja az életben maradás, a szó jó értelmében. Életben kell tartani azt, ami egyszer elkezdődött és nagyon jól működött. Dolgozni kell érte, áldozatokat kell hozni, bele kell fektetni egy csomó időt és energiát. Enélkül nem megy.
Sok házaspár csak él egymás mellett, de nem egymással. Érzelmeiket mélyre ásták, hiszen a napi gondok, a gyerekek körüli problémák, a fárasztó munka, az anyagi terhek fontosabb helyet kaptak az életükben. Elfelejtették, hogy egykor lángolt a szerelmük, és csak ketten voltak egymásnak. Ezeket az érzéseket kell felébreszteni ismét! A nulladik lépés legyen az, hogy hazaérve a munkából ne csak egy röpke puszival vagy sziával köszöntsük párunkat, hanem egy szenvedélyes csókkal és egy öleléssel. Nem lehet kifogás, nem lehet kibúvó, erőltetni kell, ha nem megy magától, hiszen az is sokkal jobb, mint az egymástól való teljes elfordulás. Ismerik a mondást, evés közben jön meg az étvágy… A szenvedély nagyon fontos! Az első lépés, hogy beszélgessünk többet! Ne korlátozódjon párbeszédünk a munka és a háztartás sablonos témaköreire, merjünk beszélni érzéseinkről, arról, hogy mi tenne minket igazán boldoggá. Elevenítsük fel a régi emlékeket, megismerkedésünk történetét, esküvőnk napját. Ha csupán napi fél órát szánunk ilyen beszélgetésre, már igazán sokat tettünk a kapcsolatunkért. De menjünk tovább! Szemeljünk ki egy olyan napot a héten, amikor mindketten ráérünk, és menjünk el kettesben valahová. De ne a szupermarketbe! Válasszunk egy olyan helyet, ahol mindketten elengedhetjük magunkat, ahol egymásra tudunk hangolódni, ahol nem kell a hétköznapok forgatagával foglalkozni. Készüljünk erre az alkalomra, öltözzünk fel csinosan, mint egykor a randevúkon. Annyi a feladatunk, hogy jól érezzük magunkat házastársunkkal. Nem tűnik nehéznek, ugye? Az utolsó lépés pedig a szexuális életünk gatyába rázása. Nagyon fontos alapköve ez a jó kapcsolatnak. Jó lenne, ha hetente többször tudnánk együtt lenni, ha kipróbálnánk együtt új dolgokat az ágyban, ha szenvedéllyel és tűzzel teli percek/órák lennének ezek, és nem csak rutinos, megszokott mozdulatok.

Legyen szívügyünk kapcsolatunk életben tartása, párunk meghódítása, szerelmünk és szeretetünk teljes körű megélése. Vágyjunk a másikra, szeressük jó tulajdonságait, fogadjuk el olyannak, amilyen. Ne hagyjuk, hogy házasságunk a szakadék szélére érjen, legyünk tudatosak és szenvedélyesek mindenkor! Idén Valentin-napon adjuk ezt ajándékba szerelmünknek!

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: www.NIVEA.hu

www.kepguru.hu

Antal Timi és vőlegénye, Kiss Sanyi is készülnek a Valentin-napra. A Gozsdu Udvar antik piacán kalapokat és gyűrűket nézegetve, összebújva idézték fel legemlékezetesebb szerelmes pillanataikat.

„Általában február 14-én minden évben fellépésem van, ennek ellenére mindig meg szoktuk ünnepelni a Valentin-napot valamilyen módon. Szeretem meglepni a párom és örülök, hogy van egy nap az évben, ami kifejezetten a szerelmeseknek szól. Az egyik legemlékezetesebb pillanatunk tavaly volt, amikor Pécsett énekeltem a Kodály Központban: a fellépést követően egy óriási rózsacsokor várt a próbateremben, amit azóta is őrzök. Én akkor Sanyit egy közös képekből kirakott nagy fotómontázzsal leptem meg. Az idei Valentin-napunk akkor lenne igazán feledhetetlen, ha a Dal szombati középdöntőjéből tovább szárnyalhatnék. – mosolyog Timi, aki a Szombat esti láz egyik partiján ismerte meg humoros szerelmét.
Timit Sanyi humora fogta meg legelőször, ugyanis a táncosokat menedzselő fiatal srác nem mindennapi mondattal kezdte az ismerkedést.

„Sanyi már itt bebizonyította, hogy jó a humorérzéke: amíg kiment a teremből, felajánlotta nekem a helyét, ahol ült, de csak azért, hogy foglaljam neki, amíg vissza nem tér. Ekkor indult el valami közöttünk, izgatta a fantáziám, hogy ki ő, mindig ilyen vicces-e? Hamarosan kiderült, hogy igen, de még mennyire – nevet párjára az énekesnő, aki egy titkos nyaralós sztorit is elsüt.

„Mivel Valentin-napkor és máskor sincs túl sok időnk nyaralni menni, úgy gondoltuk tavaly nyáron, hogy kihasználunk egy szép napot és lemegyünk Siófokra közösen pihenni egy picit, hisz ennyi jár. Egy éjszakát követően óriási viharra és 10-12 fokra ébredtünk, így spontán ötlettől vezérelve megcéloztuk Opatiját. El se akartam hinni, hogy erre képesek vagyunk, de utólag belegondolva hatalmas élmény volt. Egy szálloda mosdójában öltöztünk át már ottani vendégnek kiadva magunkat. Másnap szénné égve tértem haza, jól kihasználtam azt az egy napot, azóta is nevetek rajta, ha felidézem a kalandos villámnyaralásunkat – meséli vidáman az X-faktor egykori felfedezettje, aki azóta már boldog menyasszony.
„Megismerkedésünk évében elvitt Sanyi a Sziget Fesztiválra, ahol ekkor még csak poénból kérte meg a kezem egy imitált házasságkötős sátorban. Majd eltelt egy év és minden megismétlődött ugyanazon a napon, szintén ezen a fesztiválon, de ekkor már élesben és teljesen komolyan” – emlékszik vissza a csodálatos pillanatra az énekesnő.
Ugyan az esküvő még várat magára, Timi már nézegeti a menyasszonyi ruhákat. Még nincs meg a kiszemelt, de határozott elképzelései vannak, hogy miben mondja majd ki a boldogító igent.
„Nagyon tetszik a csipke és a törtfehér ruhák, így mindenképp ilyen kombináció lesz. És hogy mikor? 2018. 08. 08. az álomdátum, a nyolcas ugyanis végigkíséri az életem, a rendszámomban is ott van, imádom a páros számokat. Hogy hol lesz, az még egyelőre a jövő zenéje, ezen már többször összekaptunk, Budapest, Balaton és Erdély is szóba jött már. Annyi szent, hogy mindenképpen kint szeretnénk tartani zöldövezetben, és bár Sanyi annyira nem, én nagy esküvőre vágyom” – álmodozik a nagy napról a fiatal énekesnő.
Timiék ugyan a babavállaláson még egyelőre nem gondolkodnak, de egy néphiedelem szerint először kisfiúk majd kislányuk fog születni. Hogy a jóslat igaz-e? Néhány év múlva kiderül.

Helyszín:  A Gozsdu Udvar várja a szerelmeseket akár ünneplik a Valentin-napot, akár nem!

Forrás: Just Creative
Fotó: Just Creative/Schumy Csaba

A karácsony Jézus születésének ünnepe, mely a szeretetet és a családi összetartást hirdeti. Az adventi időszakban várakozással teli szívvel és lélekkel hisszük, hogy eljön a Megváltó, és békességet hoz a Földre.

Ezen a szép ünnepen szeretjük meglepni szeretteinket, egy-egy apróságot adunk nekik – lehet az egy ölelés vagy egy jócselekedet –, hogy még erősebben érezzék szeretetünket. Sokan csak tárgyakban tudnak gondolkodni, ha karácsonyról van szó. Pedig egy gesztus, egy élmény, egy odafigyelés vagy egy segítség sokkal értékesebb tud lenni. Idén próbáljunk meg kevesebb felesleges tárgyat összevásárolni, és inkább más formában fejezzük ki kötődésünket. A továbbiakban adunk néhány szívet melengető tippet, és a végén egy-két ajándékötletet is!

Édesanyának (vagy nagymamának): az adventi időszakban segítsünk többet az anyukánknak: vásároljunk be neki, lepjük meg egy finom süteménnyel, hívjuk sétálni a téli erdőbe. Elevenítsük fel a régi karácsonyokat! A fa alá tegyünk neki kényeztető, illatos, nyugtató kozmetikumokat vagy egy izgalmas regényt!

Édesapának (vagy nagypapának): beszélgessünk vele többet, érdeklődjünk hogyléte felől, vegyük elő a régi fotóalbumot és nézegessük át együtt. A fa alá tegyünk neki egy szép képeskönyvet (hobbijának, érdeklődési körének megfelelően), egy izgalmas, fejtörő társasjátékot vagy egy családi képekből összeállított naptárat!

Lánygyermek: szervezzünk több közös programot, szökjünk meg egy szürke hétköznapon a városból, és fedezzük fel a vidék téli arcát! Látogassunk el egy karácsonyi vásárba, ahol egy-egy „bűnözés” is beleférhet! A fa alá tegyünk neki egy divatos ruhát, amelyre már régóta vágyott, fizessünk elő neki a kedvenc magazinjára, vagy ha már nagyobb, lepjük meg egy szép sütőformával vagy egy nagylányos varrókészlettel.

Fiúgyermek: menjünk kirándulni az erdőbe, figyeljük meg a madarak énekét! Öntsünk gyertyát együtt a megmaradt viaszdarabokból! A fa alá tegyünk neki egy vagány bőr övet, egy (saját készítésű) kötött sálat, vagy egy izgalmas társasjátékot.

Lánytestvér: készítsük el együtt a karácsonyi sütiket, közben beszélgessünk sokat! Áldozzunk több időt és türelmet arra, hogy meghallgatjuk gondjait, félelmeit. Adjunk szívből jövő tanácsot! A fa alá tegyünk neki egy szakácskönyvet, egy finom, illatos olajokból és egyéb izgalmas fűszerekből összeállított csomagot, házi készítésű szappant vagy bekeretezett családi fényképet.

Fiútestvér: nézzünk meg közösen egy filmet, majd beszélgessünk róla! A fa alá tegyünk neki egy utalványt, melyet kedvenc boltjában használhat fel, vagy lepjük meg egy elegáns bőrkesztyűvel.

Barátnő: lepjük meg egy Szépítő Nappal, ahol igazán dögös nőnek érezheti magát!

Barát: menjünk el együtt sportolni, de ez alkalommal próbáljunk ki valami mást, valami izgalmasabbat! A fa alá tegyünk neki egy meleg ágynemű huzatot, vagy egy szép törölközőt, így ha előveszi ezeket a tárgyakat, mi jutunk majd eszébe róluk!

Kellemes karácsonyi készülődést és ünnepi hangulatot kívánunk!

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: www.kepguru.hu

Rengeteg legenda kering a Mikulás körül. Mind-mind tele van izgalommal, varázzsal, mesével. Nem léteznek helytelen válaszok az ilyen kérdésekre: milyen a Mikulás, hogyan telnek a napjai, mit csinál nyáron, milyen házban lakik? Éppen olyan Ő, mint amilyennek Te képzeled… vagy én.

Abban azért megegyezhetünk, hogy ősz, idős bácsi, nagy, fehér és dús szakállal, általában piros ruhát visel, nagyon kedvesen mosolyog, és imádja a gyerekeket. Krampuszoknak nevezett, sötét ruhás lények sündörögnek körülötte, segítik munkáját, és néhány hiedelem szerint ők osztogatják a virgácsot a rosszcsont gyerekeknek. Rénszarvasszánon közlekedik, ami ki van bélelve puha és meleg takarókkal, nehogy megfázzon utazásai közben. Az is köztudott, hogy énekszóval meg lehet lágyítani a Mikulás szívét, a gyerekek csengő-bongó hangjával megtelik a lelke, és boldogság költözik a testébe. Minden gyermek várja (még ha kicsit fél is tőle), szorgosan tisztogatják csizmáikat, melyeket gondosan kitesznek az ablakba december 5-én este. Aztán reggel megtörténik a varázslat: a kicsik még elhiszik, hogy tényleg a Mikulás járt itt az éjjel, és ő tömte tele mindenféle finomsággal a kis lábbeliket. De ha mélyen magunkba nézünk, mi, felnőttek is hisszük Őt, elvarázsol bennünket is a körülötte lengő áhítat, misztikum, ünnepélyesség. Szükségünk van nekünk is az ilyen hétköznapi csodára, és már azzal is tanúságot teszünk a létezéséről, hogy szorgosan beszerezzük a csizmába való édességet, gyümölcsöt, apró ajándékot. Visszük tovább ezt a szép hagyományt, magunk is részesei vagyunk, és szeretnénk, ha gyermekeink is megismernék a Mikulás körüli izgalmakat. Hinni a csodákban olyan, mint sosem nőni fel, mindörökre megtartani magunkban a gyermeket.

Egy kis történelem
Szent Miklós egyszerű emberként élt a nép között, tanított és hirdette a szeretetet. Nagy éhínségek idején az egyházi vagyon nagy részét a szegények élelmezésére fordította. Egy középkori legenda szerint Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénység miatt el akarja küldeni lányait egy nyilvános házba. A szent segíteni szeretett volna rajtuk, így egyik éjjel, az ablakon keresztül bedobott nekik egy erszényt, amely tele volt pénzzel. Így ebben a legendában él tovább az Ő meséje, miszerint december 6-án a szülők megajándékozzák gyermekeiket vagy egymást. Szent Miklós a gyermekek védőszentje, a középkorban szerepjátékokkal elevenítették meg alakját, és emlékeztek meg jótetteiről. Hazánkba osztrák nyelvterületről érkezett a Mikulás és ünneplése: az ünnepnap előestéjén egy piros ruhás apó házról házra járt, kérdezgetett a gyerekektől, majd a helyes válasz esetén ajándékkal lepte meg őket, ám a rosszalkodást nem szerette, így virgácsot is osztogatott.

Kellemes Mikulás-várást kívánunk!

Kárpátiné Boross Nóra

Fotók: www.kepguru.hu

Az első és a második trimeszter közötti időszak is egy külön szakasza a terhességnek, amit máshogyan kell megélni, mint az előtte lévő és az utána következő heteket. Legalábbis az én esetemben így volt.

Már nem gyötörnek annyira a napközbeni émelygések, reggeli hányingerek, éhségrohamok, a „nem kívánom” ételektől való undor. De azért még érezhetően nem vagyok túl rajta. Még néha meg-meg csap az első trimeszter szele. De már látom a fényt, a közérzetem is sokkal jobb, és így a kedvem is. Egyszer-egyszer még visszajön a reggeli (pedig biztosan tudtam – illetve reméltem –, hogy az a múlt szerdai volt az utolsó hányás), a savasító dolgokat jobb kerülni a reggeli órákban, ezt megjegyeztem! Ezt az időszakot is csodálatos megélni. A pocakom hétről hétre kerekebb lesz, büszkén viselem a kismamanadrágot, és nem bő szabású pólókban járok, hanem olyanokban, melyekben jól látható, hogy más állapotban vagyok.

Sínen vagyunk
A tizenkettedik hét végére magzatunk szinte teljesen kifejlődik, mindene a helyére kerül, belei és húgyhólyagja működik, szíve egészségesen kalapál, izeg-mozog, szopizza az ujját, belepisil a magzatvízbe, amelyből a táplálékot is nyeri. Most már csak az a dolga, hogy növekedjen, erősödjön, minél több tápanyagot szívjon magába. Mostantól egyre fontosabb, hogy megfelelően táplálkozzunk, mert már ő is részesül a bevitt élelmiszerekből.

Kismamaruha
Engem már a hetedik hét környékén szorítottak a rendes nadrágjaim. Nem éreztem magam jól bennük. Így már akkor vettem egy kismamanadrágot. Nagyon kényelmes és csinos is, ami persze nem utolsó szempont. Aztán ahogy teltek a hetek, kezdtem magam kellemetlenül érezni, hogy mindig ugyanazt az egy darabot viselem, így beszerző körútra indultam. Nagyon nehéz volt, nem is gondoltam volna. A választék sem volt túl nagy, de igazából a magas árakon lepődtem meg nagyon. Ismerőseim ajánlottak olyan boltokat, ahol „nagyon jó nacik vannak, sokféle színben, olcsón”. Ehelyett hatalmas méretű (csak kék színű) farmerek fogadtak, nagyon borsos áron. Mivel terhességem nagy része télen telik majd, így nagyobb hangsúlyt kell fektetnem a melegebb nadrágokra. A nyári pocakosaknak sokkal könnyebb dolguk van…egy leggings, egy nyári ruha, egy szoknya… Persze, van egy csomó bolt, ahol ömlik ránk a szebbnél szebb kismamaruha, de azok szinte megfizethetetlenek a számomra. Végül találtam egy egészen elfogadható boltot, ahol beszereztem két nadrágot. Kényelmesek, jól állnak rajtam, és talán a terhesség végéig kitartanak. A felsőkkel más a helyzet, a régieket most is ugyanúgy tudom hordani.

Kismamatorna/jóga/Pilates
A tizennegyedik héttől bátran lehet tornázni, jógázni és Pilatesre járni. Több okból is fontos, hogy valamilyen mozgásformát űzzünk a terhesség alatt. Egyrészt az első hetekben nem nagyon mozoghattunk rendszeresen, a sétán és a kiránduláson kívül a legtöbb sportot ilyenkor mellőzni kell, hogy semmi se zavarja meg a pici fejlődését. Másrészt lelki egészségünk szempontjából is fontos a rendszeres mozgás. Minden terhes anyukának szüksége van legalább heti két-három órára, amikor ellazul, kikapcsol, befelé figyel, és meditáció révén még közelebb kerül a kisbabájához. És persze nem mellesleg jó kondiban is tart minket a mozgás, sőt, megelőzhető vele a visszér kialakulása is.

Örülj, hogy…
Ebben az időszakban kiderülhet a baba neme. Már a tizenkettedik heti ultrahangon is lehet valamit sejteni, de a tizennegyedik-tizenhatodikon már talán biztosabban látja az orvos. Mi csak fekete-fehér pacákat láttunk a monitoron, amikor az orvos ezeket a szavakat mondta: „Erősen úgy látom, hogy kisfiú!”

Kell a zene!
Mivel a babánkat körülvevő magzatvíz vezeti a hangot, így a kicsi már hallja a szívverésünket, valamint a hangunkat, így a külső zajokat is. Fontos, hogy már most hallgassunk zenét! A kellemes, lágy dallamok jó hatással vannak a magzatra, és kutatások bizonyították, hogy egy sokszor lejátszott zeneszámot megjegyez a baba, és a szülés után is könnyebben meg fog nyugodni, ha ezt hallja. Az is fontos, hogy beszéljünk hozzá, meséljünk neki! Ezzel is erősítjük a kettőnk közti kapcsolatot. Apát is be lehet vonni a dologba, hiszen az ő hangját is meg kell ismernie!

A kalcium
Nagyon fontos, hogy megfelelő mennyiségű kalciumot vigyünk be a szervezetünkbe a második trimeszter során! Hetente többször fogyasszunk répát, spenótot, brokkolit, kelkáposztát, petrezselymet, fejtett babot, narancsot, (aszalt) fügét, mogyorót, szezámmagot, tökmagot, szardíniát, és persze sok tejterméket (túró, natúr joghurt, tej, kefir, kemény sajt).

Súlygyarapodás
Azt mondják, hogy a terhesség elején inkább fogynak, vagy stagnálnak a nők a gyakori hányás és az étvágytalanság miatt. Ez nálam sem volt másképp. Amióta babát várok, egy kilót sem híztam. Persze tudom, hogy ez nem lesz mindig így, és nem is lenne normális, ha így maradna. Hízni kell, szükség van rá nekem is és a babámnak is. Csak persze itt is, mint az élet többi területén a mértékletesség a fontos. Havi egy-másfél kiló a „normális”, de ezt persze sok dolog befolyásolhatja. A lényeg, hogy ne nagyon vonjunk meg magunktól semmit (kivéve a nagyon egészségtelen dolgokat), és a nasik mellett zöldségeket és gyümölcsöket is együnk.
Tényleg az a kulcsa a dolognak, hogy minden ételcsoportból fogyasszunk minden nap valamennyit, mozogjunk minél többször (kocsi helyett séta), és készüljünk rá, fogadjuk el, hogy hízni fogunk. Minden este kenjük be a pocakunkat (és a fenekünket, combunkat) stria elleni olajjal vagy krémmel, ezzel is növelhetjük bőrünk egészséges, károsodásmentes tágulását. Én jojobaolajat használok, nem bízom a bolti „csodakrémekben”, hiszen annyi káros anyagot tartalmaznak, amelyekre nincs szükségünk. Olvassuk el az összetevőket, és olyan terméket válasszunk, amelyben nincs mesterséges konzerválószer, vegyi anyag, kőolajszármazék, vagy szintetikus színező- és illatanyag!

Csodás babavárást!

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: Pro-mama Kft. – Lansinoh termékek forgalmazója

A babavárás csodálatos dolog, tele izgalommal, örömmel, boldogsággal, reménnyel és szüntelen készülődéssel. Általában ilyen, és ehhez hasonló megfogalmazásokkal találkozhatunk az interneten. Persze, ilyen is tud lenni, sőt részben ilyen, de ennél sokkal összetettebb, nehezebb.

Csodálatos az a tény, hogy egy pici élet növekszik a hasunkban, hogy hétről hétre hihetetlen változásokon megy keresztül. És az is lenyűgöző, hogy tulajdonképpen az első három hónapban minden szerve kifejlődik és működésnek indul, dobog a szíve, kalimpál a kezeivel és a lábaival, iszik a magzatvízből, pisil, pislog stb. És mi ebből még semmit sem érzékelünk, csak a szűnni nem akaró hányinger, farkaséhség, hányás, kedvetlenség van úrrá rajtunk. Nehéz ez az időszak. A babára szeretnénk koncentrálni, de a rossz közérzetünk erősebb, ő veszi át a hatalmat. Félünk kimozdulni, félünk társaságban enni, rettegünk a hétváltó naptól, amikor minden rosszabb egy kicsit. A táskánk tele van különböző élelmiszerekkel: keksz, mogyoró, mandula, alma, müzliszelet, csoki. Mert az éhség nem válogat, félóránként ránk tör, akárhol vagyunk. És minden nap kiszalad a szánkon a bűvös mondat, ami sokszor ad erőt: „már nincs sok hátra a 12. hétig!” Lehet, hogy semmi nem fog változni, lehet, hogy gyökeres fordulatot vesznek a hormonjaink, és hipp-hopp jobban leszünk. Nem tudhatjuk, csak reménykedünk. Mindenfélét lehet hallani az ismerősi körből, de valahogy mi mégis nagyon várjuk azt a bizonyos hetet. Addig is foglaljuk el magunkat! Járjunk előadásokra, tudjunk meg minél többet a bennünk zajló folyamatokról, olvassunk sokat a szülés menetéről, informálódjunk kórházakról, szülésznőkről. Emellett persze pihenjünk nagyon sokat, relaxáljunk, sétáljunk!

Vizsgálatok
A pozitív teszt utáni felocsúdást követően érdemes felkeresni a nőgyógyászunkat, hogy hüvelyi ultrahang segítségével is megállapítsa a terhesség tényét. Ez egy örömteli vizsgálat, kérjük meg a párunkat, hogy ő is jöjjön velünk! Kapunk az orvostól mindenféle papírt, amelyekkel fel kell keresnünk a háziorvosunkat, akitől megkapjuk a beutalót az első vizelet- és vérvizsgálatra, valamint az EKG-ra. Ezután kérjünk időpontot a területileg illetékes védőnőtől. Tőle kapjuk meg a terhességi kiskönyvünket, megméri a súlyunkat és a vérnyomásunkat, valamint kifaggat minket a családjainkban (férj családja és saját család) előforduló betegségekről. Az elkészült leletek mindig legyenek nálunk, hiszen a nőgyógyászunk, a háziorvosunk és a védőnőnk is meg fogja nézni őket. A legjobb, ha kinevezünk erre a célra egy mappát, és abban gyűjtünk minden terhességi papírt és a kiskönyvünket. Az első trimeszter fontos vizsgálata a 12. héten esedékes. Ez az úgynevezett nyakredővizsgálat, amellyel a Down-kórt szűrik ki. Ez kétféleképpen történhet: ultrahang segítségével vizsgálják meg a baba nyakredőjét, vagy egy komplex vizsgálattal, amikor vért is vesznek tőlünk, és babánkat 4D-ben is láthatjuk. Az előbbi kb. 60%-nyi eséllyel dolgozik, míg utóbbi 80-90%-kal.

A testünk
Ahogy már írtam, jelentős változás még nem megy végbe a testünkön, legalábbis egy külső szemlélő még nem nagyon vesz észre semmit. Mi már érezhetjük azt, hogy a régi nadrágjaink nem annyira kényelmesek. Ez persze még nem a baba mérete miatt van így, hanem a puffadás, a belek tágulása, a csípőnk szélesedése okozhatja. Érdemes már most beszerezni egy-két kismamanadrágot, hiszen ezek annyira szuperek, hogy állítható derekuk miatt a korai időszakban is jól mutatnak rajtunk. Speciális pólókra vagy pulcsikra még nincs szükségünk, de arra figyeljünk, hogy a derekunk mindig védve legyen.

Az ételeink
Nagyon nehéz téma. Állandóan éhesek vagyunk, de nem sok ételt kívánunk. A zöldségek és gyümölcsök helyett inkább csokit, kekszet vagy csipszet ennénk. Az első trimeszter még a túlélésről szól, nem a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozásról. Majd ha már nem küzdünk a reggeli émelygéssel, akkor jöhet a zabkása friss gyümölccsel! De addig örülünk, ha bennünk marad valami. Fontos, hogy sose éheztessük magunkat! Nincs kifogás, enni szinte bárhol lehet, és egy kisbabát váró nőnek kell is! Ha egy hosszabb éhezés (1-2 óra) után hirtelen enni kezdünk, akkor az nagyobb eséllyel landol majd a WC-ben!

A környezetünk
Mindenki örül a hírnek, minden nap érdeklődnek hogylétünk felől. Ez így van rendjén, de meg kell érteniük, hogy most érzelmi hullámvasúton ülünk, és nem mindig van kedvünk erről beszélni. Párunk még nem tud bekapcsolódni a babavárásba, ő csak azt látja, hogy szaladunk a mosdóba, és lestrapáltan jövünk ki onnan. Egy együttérző tekintet is sokat segít nekünk ilyenkor. Szánjunk időt a közös beszélgetésekre, meséljünk a testünkben folyó változásokról. Egy-két otthoni feladat is rá hárul majd, mert nem mindig lesz kedvünk és erőnk elmosogatni vagy bevásárolni. De egy jól működő, harmonikus kapcsolatban ezek a dolgok természetesek.

Kitartást kívánok minden sorstársamnak, már nincs sok hátra a 12. hétig! :-)

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: Lansinoh baba és mama termékek – www.pro-mama.hu

Beköszöntött az ősz, megérkezett gyönyörű színeivel, illataival, ízeivel. Használjuk ki minden percét, élvezzük még az enyhébb időt a hideg tél előtt! Sokszor érezzük úgy ősszel, hogy hívogat a természet. Látni szeretnénk a fákat, ahogy pirosba, aranyba, sárgába borulnak, érezni szeretnénk az erdő ébredő illatát, gyűjtögetni szeretnénk a lehulló termésekből.

Hétvégi programjaink közé illesszük be a természetjárást! Rengeteg kirándulóhely közül választhatunk, íme, néhány Budapesten és környékén:

• Budaörsi hegyek, erdők

• Budakeszi Vadaspark

• Budakeszi, Makkosmária

• Budapest, Zugliget, János-hegy (Libegőzéssel egybekötve)

• Budapest, Normafa (Gyermekvasutazással egybekötve)

• Budapest, Pálvölgyi-barlang környéke

• Börzsöny

• Pilis

• Visegrád

• Rám-szakadék

Akármelyik helyet választjuk, biztosan nagyszerű élményben lesz részünk. Hagyjuk, hogy a természet lenyűgözzön bennünket, engedjük el a nyomasztó gondjainkat, kapcsoljuk ki az agyunkat, lazuljunk el! Egy-egy ilyen feltöltődést hozó nap erőt ad az előttünk álló akadályok leküzdésében. Milyen jó lesz visszagondolni a közös kirándulásra egy fárasztó munkahét közepén…

Gyűjtsünk!
Fedezzük fel az őszi terméseket, beszélgessünk a gyerekekkel a különböző fákról, levelekről, madarakról, rovarokról! Tanítsuk őket játékosan, a természet eszközeit segítségül hívva! Makkból, gesztenyéből, bogyókból aranyos figurákat tudunk készíteni, melyekkel ötletes szerepjátékokat játszhatunk. A gyönyörű formájú és árnyalatú leveleket vigyük haza, majd préseljük le!

Nassoljunk!
Vigyünk magunkkal elemózsiát is az útra, hiszen a kirándulástól biztosan megéhezünk. Érdemes szendvicset, jól szállítható gyümölcsöt és zöldséget, kekszet, valamint innivalót eltenni a hátizsákba. A szemetet vigyük haza, vagy tartsuk meg a következő szemetesig, hiszen az erdőben szigorúan tilos bármit eldobálni!

Utazzunk!
Ha van rá lehetőségünk, iktassunk be egy könnyed utazást a Libegőn, a Gyermekvasúton, a Fogaskerekűn, kisvonaton vagy egyéb érdekes, nem mindennapi járművön.
Felüdülés lesz egy ilyen út a megfáradt turistáknak, és közben még nosztalgiázunk is egy kicsit!

Kényelmesen!
Öltözzünk rétegesen és kényelmesen! Legyen rajtunk rövid ujjú póló, hosszú ujjú póló, pulcsi és egy vékonyabb kabát vagy mellény. Hamar kimelegszik az ember, ha egy magasabb hegyet kell megmásznia, fontos, hogy ne folyjon rólunk a víz, mindig kellemesen érezzük magunkat! Fontos a cipő kiválasztása is! Kényelmes túracipőt vagy edzőcipőt húzzunk, amely jól támasztja bokánkat! Nadrágunk is legyen lezserebb, hogy ne akadályozzon minket a szabad mozgásban! Hátizsákunkat ne pakoljuk tele, mert a cipeléséről magunknak kell gondoskodnunk, érdemes elosztani a csomagokat a családtagok között! Ha gyerekekkel indulunk útnak, az ő zsákjukba is tegyünk néhány könnyű holmit, érezzék, hogy fontos feladatuk van!

Gondoskodjunk!
Érdemes kullancs- és szúnyogriasztóval befújni magunkat még indulás előtt! Sőt, a zokniba tűrt nadrág is hasznos lehet! Vigyünk magunkkal ragtapaszt és bőrfertőtlenítőt a kisebb horzsolások kezelésére, és csipeszt az esetleges kullancs eltávolítására! Pakoljunk be pokrócot is, hátha találunk egy gyönyörű rétet, ahol szívesen megpihennénk. Ha felkészültebbek vagyunk, távcsövet is tegyünk a hátizsákba, mellyel új világot ismerhetünk meg: testközelből figyelhetjük a madarak és más erdei állatok életét.

Kellemes kirándulást!

Kárpátiné Boross Nóra

Fotók: www.kepguru.hu

Nehéz elkezdeni egy ilyen cikket. Csönd kell hozzá és nyugalom. Egyedüllét, de mégis az egész világomnak itt kell lennie velem. Annyi minden kavarog a fejemben, száz meg száz pillanat, amelyeket együtt éltünk meg, mi ketten, azon a bizonyos nagy napon. Mert igazából csak rólunk szólt ez a nap. Nagyon örültünk a hatalmas násznépnek, jó volt, hogy amerre csak néztem, kedves, ismerős embereket láttam. De amikor Őrá néztem, akkor nyugodtam meg igazán. Jó helyen vagyok. Nem kellettek szavak, minden mozdulatunkkal egymást bátorítottuk, erősítettük. Természetesek voltunk, de hisz’ miért ne lettünk volna azok. Ez a világ egyik legtermészetesebb dolga: két ember, akik erősen kötődnek és vonzódnak egymáshoz, összeházasodik, mert együtt, csakis együtt képzelik el a jövőjüket. Családdá lesznek, együtt küzdenek meg mindenért, együtt tartják életben a kettejük szerelmét.

Erre a napra mindig jó szívvel fogunk emlékezni, ezt a napot nem lehet letagadni, eladni, kitörölni. Hozzánk tartozik, az életünk szerves része. Házasságra léptünk, indulhat a nagybetűs KALAND. Nem rabiga, hanem szabadság és biztonságérzet egyvelege, nem kötöttség, hanem szárnyak a közös repüléshez, nem lemondás, hanem új lehetőségek, és izgalmas élethelyzetek megtapasztalása. Kinyílik a világ. És most már ketten csodálkozhatunk gyönyörűségében. Itt vagyunk egymásnak, fogja a kezem, jöhet bármi, kibírjuk. Nem félek a jövőtől, inkább türelmetlenül várom. Mennyi színes élmény vár ránk! Gyerekeket szeretnénk, meg egy szép kertes házat, utazni a világban, megismerni távoli tájakat, extrém sportokat kipróbálni: ugrani, mászni, gázt adni. Menni, szaladni, élni, élvezni, mosolyogni. És közben elveszni a szerelemben.
Nem, ez nem egy tündérmese beharangozója. Ezek vagyunk mi, ez a mi életünk. A veszekedések, a rossz napok, a sok munka vagy a nehéz döntések terhe mellett erre a szép, meseszerű állapotra kell koncentrálnunk, és ha nem is segít minden esetben, akkor is van mire törekednünk, ez a cél.
„Á, nem izgulok még!” – vágtam rá rögtön, amikor néhány nappal az esküvő előtt érdeklődtek a barátaim. És tényleg nem voltam ideges. Nagyon vártam már a szombatot, és akármennyire próbálkoztam, nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz. Biztos voltam benne, hogy csodálatos, de mégsem volt még ehhez fogható élményben részem. Aztán elhoztuk Rózsától a gyönyörű menyasszonyi ruhámat, és itt lógott a nappaliban két napig. Nem tudtam elmenni mellette csak úgy. Mindig kicipzáraztam, megnéztem, megsimogattam, sőt, egyszer még fel is próbáltam, de persze nem tudtam magamnak begombolni hátul, csak úgy sután, ímmel-ámmal felhúzva álltam benne, és néztem magamat a tükörben. Igazi menyasszony leszek! Ez zakatolt az fejemben. Aztán eljött a szombat.

Már hajnalban izgatott voltam, alig bírtam aludni. Korán keltem, lezuhanyoztam, és vártam Zsuzsit, a fodrászt. Röpke egy óra alatt mesés frizurát varázsolt nekem. Majd jöttek a barátnőim, köztük a sminkes is. Kattogott a fényképező, nevettünk, ettünk, ittunk, viccelődtünk, izgultunk, az órát néztük, megnyugodtunk. Hálás vagyok az unokatesóimnak, a barátaimnak, a sógornőmnek és az anyukámnak, hogy a készülődés folyamatát is felejthetetlenné tették.
Mindeközben leendő férjem a szülői házban készülődött, majd dél előtt pár perccel a kapunkban várt. Csodás pillanat volt, amikor megpillantottuk egymást. Ő elegáns öltönyben, én mesebeli, csipkés fehér ruhában. Megérkezett a sofőrünk is, és célba vettük a házasságkötő termet. A szívem hevesen vert. Régen látott családtagok, rokonok, barátok, ismerősök hada várt minket. Megható volt a felismerés, hogy ezek a nagyszerű emberek csak miattunk vannak itt, osztoznak a boldogságunkban, velünk örülnek ezen a vidám szombaton. A szép polgári szertartás után az erdő szélén álló, varázslatos templom felé vettük az irányt, ahol Isten áldását kérve húztuk egymás ujjára a gyűrűt.
A nap minden percét próbáltam kiélvezni, teljesen megélni. Ragyogtam belülről, kivételesen szerencsés embernek éreztem magam. Az ünnepi vacsorán kicsit lazítottunk a nadrágszíjon, egy könnyed családi-baráti összejövetelt terveztünk sok tánccal, finom fogásokkal, házi süteményekkel, friss borral.

Kárpátiné Boross Nóra

A Balatonon lakni vagy nyaralni egy életforma. Mintha egy egészen más univerzumban lennénk. Papucsban flangálunk, otthagyjuk a kerékpárt a bolt előtt, piacra járunk, állandóan lángosillatú a kezünk, kedélyesen és ráérősen beszélgetünk a szomszéddal, az orrunk megtelik a víz illatával. Szóval kikapcsoljuk a nagyvárosi üzemmódot. Mert csak így lehet balatonozni. El kell felejteni mindent, eggyé kell válnunk a tájjal, a habokkal, fel kell vennünk a strandolók ritmusát.

Annyian megénekelték és megírták már, hogy a magyar tenger mennyire magával ragadó, mennyire nem lehet tőle elszakadni, és hogy a külföldön élőknek is ott van a top 5 között a „mi hiányzik a legjobban” listán. Közép-Európa legnagyobb tava 77 km hosszú, átlagos szélessége 7,8 km. Magyar neve a szláv blato szóból ered, amely mocsarat, lápot, sarat jelent.

Stég, vízi bicikli, bója

Ezek nélkülözhetetlen elemei a balatoni látképnek. A kopottas stégen sirályok járkálnak, csak néha zavarja meg őket egy-egy napozni vágyó fürdőző. Régen gyakrabban használták a stégeket: a gyerekek legkedveltebb szórakozása volt, hogy ezekről ugráltak a vízbe. Mára sajnos a legtöbbet ki is emelték a vízből, nincs konkrét funkciójuk, így nem gátolják velük a fürdőzőket. A vízi bicikli szintén klasszikusnak számít, szerintem nincs olyan család, amely ki ne próbálta volna balatoni nyaralása során legalább egyszer. Évekkel ezelőtt persze ez is olcsóbb és élvezhetőbb volt, de népszerűsége a mai napig töretlennek látszik, hiszen élénk színükkel és modern formájukkal ott kelletik magukat minden strandon. A piros-fehér csíkos bója is elengedhetetlen kellék. Passzol a víz színének árnyalataihoz, a háttérben magasodó méregzöld hegyekhez és az ég vakítóan üde kékjéhez.

Kacsák és hattyúk

Gyönyörű madarak. Kecsesen igazgatják tollukat, mosakszanak, terelgetik kicsinyeiket, állják a nézelődők pillantásait és vakuvillanásait. Szervesen hozzátartoznak a balatoni tájhoz, nélkülük nem lenne ennyire barátságos és emberközeli.

Lángos, palacsinta, kukorica

Összetéveszthetetlen ízek, illatok, textúrák. Akkor jó a lángos, ha tocsog az olajban, ha kellően fokhagymás, ha lecsöpög róla a tejföl evés közben. Mindenkinek jólesik mellé egy hideg sör vagy egy pohár fröccs. A vízparton heverészve nem vágyunk elegáns ebédre, de ha vágynánk is, a lángosillat egy perc alatt feledtetné velünk. A balatoni palacsintának sincs párja messze földön. Ha akarnánk, sem tudnánk ilyet készíteni otthon. Lágy, kicsit nyúlós tészta, cukrozott kakaóporral, lekvárral, főzött krémmel vagy dejóval, a tetején tonnányi porcukorral. Normális körülmények között nem biztos, hogy megkívánnánk, de itt, a parton elcsábít minket. És ha még mindig nem laktunk jól, vehetünk főtt kukoricát is a mobilbüfében, amely szintén mennyei illatával vesz le minden éhes (vagy nem éhes) fürdőzőt a lábáról. Ezek nélkül nem lenne ilyen ízes, illatos, magyaros a nyaralás tengerünk partján.

Látnivalók

Néhány napos strandolás után vágyunk egy kicsit a városba, na nem Budapestre, hanem mondjuk a siófoki főtérre, a keszthelyi kastély kertjébe, a füredi sétányra vagy éppen a kisebb városok lüktető belsejébe. Kertmozik, koncertek, bulihelyek, bazárok, gyerekprogramok, kiállítások, mini fesztiválok várják a lazítani vágyó nyaralókat. Érdemes felfedezni minél több nevezetes (vagy éppen eldugott) helyet, ismerjük meg minél jobban a balatoni térséget, vigyük hírét szerte a világban, hiszen kevés ennyire gyönyörű és minden magyar számára elérhető nyaralóhely van.

Szakítsunk rá időt minden nyáron, hogy megnézzük a Balatont, hogy megmártózzunk benne, hogy érezzük az illatát, hogy átéljük a csodát, ami belengi partjait.

Kárpátiné Boross Nóra

Fotók: Wertán Botond – www.wertanfoto.hu