Kategória: Lélek

Megint eltelt egy hónap, ami telis-tele volt izgalmakkal, rácsodálkozásokkal, örömökkel, mosolyokkal. Sőt, utunkba került egy mérföldkő is: Zalán fél éves lett!

Fél év. Nagy idő. Mennyi minden van már mögöttünk! Az aprócska és védtelen újszülöttből érdeklődő és életvidám kisbaba fejlődött. Nyílik az értelme, figyeli a világot maga körül, reagál a körülötte történő dolgokra, elveszi a játékot, ami felkeltette az érdeklődését, cuppog és kacag, amikor közeledek felé egy tálkányi finomsággal, minden erejét összeszedve csapkodja a fürdővizet, a reggeli dalocskánk hallatán fülig ér a szája. Amikor összebújunk, gyengéden hajtja fejecskéjét a mellkasomra. Ilyenkor azt érzem, hogy nincs nálam boldogabb ember ezen a Földön. Birizgálja a hajamat, szuszog, a cumi lassan jár a szájában. Tökéletes pillanat.

Úszunk!
Elkezdtük a babaúszást! Nagyon vártuk már az első alkalmat, de mindig távolabbra tolódott betegség vagy utazása miatt. Aztán végre ott álltunk a medence szélén. Zalán és Apa fürdőgatyában melegített a nagy úszás előtt. Karkörzés, bokakörzés, derékcsavar, lábujj és orr összeérintése, biciklizés. Majd csobbanás! Kicsit féltünk attól, hogy majd ordítás lesz a vége a nagy pancsinak, de szerencsére egy hang nélkül csinálta a feladatokat. Illetve adott ki hangokat: kacagott, kurjantott (nekem, aki a kispadon ültem, fényképezőgéppel a kezemben), csapkodta a vizet, lábtempózott, szóval, élt, mint hal a vízben! A következő alkalmak is hasonló jókedvben teltek! Megegyeztünk a férjemmel, hogy ez a kettőjük programja lesz, hiszen itthon is együtt fürdenek. Én csak ott ülök a medence a szélén és gyönyörködöm a látványban, ahogy apa és kisfia felfedezik egymást és a hatalmas vizet maguk körül. Persze Zalán néha-néha ellenőrzi, hogy megvagyok-e még. Ilyenkor huncut mosoly bújik meg a szája szélén, amely azt suttogja: látod, milyen ügyes vagyok, anya?! Megnyugodtunk, jól döntöttünk, hogy elhoztuk! Azóta bérletet is vettünk neki! 

Kárpátiné Boross Nóra

Nem lehet megállítani. Halad előre a céljai felé, nem ismer lehetetlent. Hagyni kell. Engedni, hogy felfedezzen, megismerjen, átéljen dolgokat… de közben közelről figyelni, és segíteni, ha kéri!

Új időszámítás kezdődött nálunk. Zalán 5 hónaposan rájött arra, hogy az elgurult labda, kis nyuszi, kukac vagy műanyag kocka visszaszerezhető, ha a térdeivel tolja, a karjaival pedig húzza magát a cél felé. Egyszóval, kúszik. Részideje napról napra javul, én meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a gyerek egy perc alatt, hiszen az előbb még a játszószőnyegen volt, most pedig már az asztal alatt rágcsálja a megszerzett játékot.

Látom a tekintetében, hogy mennyire elszánt: fókuszál és már indul is.

A másik izgalmas dolog az életünkben, hogy Zalán elkezdett új ízeket kóstolni. Az eddig kizárólag anyatejen nevelkedett kisfiam falja az almát, az őszibarackot és az édesburgonyát. Eddig még csak ez a három alapanyag került fel az étlapjára, de a sor végeláthatatlanul hosszú. Nem csináltam nagy ügyet a hozzátáplálás elkezdéséből, szinte biztos voltam benne, hogy viszonylag könnyen fog menni neki és nekem is. Egy szép napon, a születésnapomon kezdődött el a nagy kaland egy édes almával. Szépen lereszeltem neki, aztán miután felkötöttem az előkéjét, kanalazni kezdtem a szájába a pürét. Egy kicsi fintor kíséretében szépen bekebelezett jó néhány falatot. Nagyon boldog voltam! A sikerünk azóta is töretlen, sőt, egyre jobb és jobb! Rengeteg új ízt fogunk még felfedezni együtt, annyira izgatott vagyok!

Ugyanakkor el kell rendeznem magamban azt a tényt, hogy a szopizások száma hónapról hónapra csökkenni fog. A meghitt összebújások lassan kikopnak a napjainkból, helyükbe a mindenmaszatos étkezések lépnek. Ezeket is lehet nagyon élvezni, de egy sütőtökpürét „bárki” odaadhat neki, míg az anyatej esetében kizárólagosságot élvezem. És hogy imádom… ☺

Kárpátiné Boross Nóra

Szépen sorban peregnek a hónapok, én meg csak kapkodom a fejemet, hogy milyen nagy ez a Kislegény. Már most arra gondolok, hogy mi lesz majd, ha megnő és egy napon bejelenti, hogy elköltözik…

De nem, nem, nem kell még, hogy ezen járjon az agyam! Van még időnk bőven! Ki kell használni minden pillanatot! Meg kell élni minden apró jelenetet, ott kell lenni szívvel, lélekkel, figyelemmel, szeretettel, áhítattal, és hálával.

Zalán 4 hónapos lett! A napokban nézegettem az első fényképeit… mennyit változott! Szinte rá sem lehet ismerni: kihullott egy nagy adag babahaj, felkúszott némi babaháj, eltűnt egy csomó babapötty, megnőtt 20 kicsi babaujj, hangosabb lett a babazaj, mosolyra nyílt a babaszáj, vidámabb lett a baba élet. És persze a felnőtt élet is! ☺ El sem tudom képzelni, hogyan is élhettünk nélküle. Minden mozdulatunkban benne van, vezérli minden gondolatunkat, főszerepet kapott az életünkben. Megtanultunk együtt élni, utazni, kirándulni, ünnepelni, aludni, felkelni, fürdeni, enni vele. Együtt, hárman vagyunk egy egész.

Barátok a láthatáron
Könnyű dolga van Zalánnak, hiszen rengeteg kisgyerek veszi körül: öt unokatesó és jó néhány ismerős babatárs. Eleinte tudomást sem vett a mellette evickélő, egy hónappal fiatalabb unokahúga létezéséről. Letettük őket a játszószőnyegre, nyúlkáltak a színes állatkák után, de mindenki a maga oldalán lévőkhöz. Néha-néha összeakadt a kezük, de erre is csak mi kaptuk a fel a fejünket és rögtön nyúltunk a fényképező után, hiszen „megfogták egymás kezét, jaj, de cukik, szeretik egymást”! Mostanában viszont figyelgetik a másikat, és olykor tudatosan nyúlnak egymás felé. Felismerték, hogy az a pici, gőgicsélő pötty a kanapén, bizony, nem egy műanyag játék, hanem egy sorstárs, egy hús-vér baba, akinek kiválóan meg lehet tépni a ruhácskáját, vagy meg lehet nyomni azt a kékes, csillogó gombot az arcán, ha anya nem lép köze időben. A haverbabák is kapnak már némi figyelmet tőle: egy-egy finom, puha simogatással adja tudtukra, hogy „helló, itt vagyok, látlak, tetszel nekem”!

A felnőttekkel is kezd megismerkedni, barátkozni. Van, aki rögtön elnyeri a tetszését, engedi, hogy ölbe vegye, játsszon vele. Van, aki pedig rögtön sírást vált ki belőle. Persze ez attól is függ, hogy éppen melyik lábbal kelt fel aznap! ☺

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: babafoto.kantortunde.hu

Rámosolygok, és Ő visszamosolyog rám. Megjelennek a kis gödröcskék az arca két oldalán, kinyílik a puha szája, előbukkan a rózsaszín ínye, csillog a szeme, és gőgicsél egy nagyot… ez a jelenet minden reggel lejátszódik, egyszerűen nem lehet megunni!

Zalán kinyílt, képes befogadni a környezetét és az egész világot. Együtt „bandázunk”, együtt nevetünk, csodálkozunk és sírunk. Röhög, ha megcsikizem az oldalát, kuncog, ha vicces hangokat adok ki, mosolyra nyílik a szája, ha Apa hazaér, sőt, a horgolt elefánt is kap néha egy-egy vigyort.

Zalán három hónapos lett, vagyis egy éve van a Földön! Igazi nagyfiú. Legalábbis az én szememben. Kezdi elhagyni a csecsemőkre jellemző tulajdonságokat, nyúlnak a lábai, nyílik az értelme, kevesebbet alszik napközben, érdeklik a színes, zenélő játékok, nyúl a tárgyak felé, fülel a szomszéd kutya ugatására.

Tele vagyunk élményekkel és tervekkel! Csodálatos megélni vele minden napot, hiszen állandóan változik, alakul, okosodik, fejlődik. Nincs két egyforma nap: valami újat mindig megismerhetek vele kapcsolatban. Mérhetetlen boldogság önt el, amikor arra gondolok, hogy nincs olyan ember a Földön, aki jobban ismerné ezt a pici emberkét, mint én, és hogy most már mindig itt leszünk egymásnak, láthatom felnőni, megélhetek vele ezer meg ezer színes élményt.

Anya vagyok, és még sok más

Amellett, hogy három hónapja anyává váltam, rengeteg más munkakört is betöltök: kiváló logisztikus (ide menni, oda menni, ezt vinni, azt vinni, leszervezni, átgondolni, kitalálni), erőművész (a babahordozó közel 10 kiló, fogása nincs, cipelni kell, olykor több száz méteren keresztül), akrobata (egyik kezemben a gyermek, a másikkal éppen megkeverem a levest, áthúzom az ágyát, iszom egy pohár vizet, kiveszem a hűtőből a vajat, meglocsolom a virágokat), színész (ördögien utánozom a különféle állatok hangját, bábozok, váltakozó hangszínnel mesélem el neki, hogy mi lesz a mai program), énekes (gyerekdalokra specializálódtam), táncos (imádunk együtt táncolni, szól zene, reng a csípő, mosolyog a szív és a száj) lettem.

Emellett elsajátítottam a gyorsított életet: ha kell (mert éppen ordít az Apukája karjaiban), négy perc alatt megvacsorázom, öt perc alatt megfürdök, fél óra alatt megírom ezt a cikket, egy másodperc alatt kikelek a finom, puha ágyból, rohamléptekben vágtatok le az emeletről, tíz perec alatt lezavarom a nagybevásárlást, kettő perc alatt szárazra törlöm a csuromvizes, ordító gyereket. De amikor elalszik, lelassul az idő. Nézem, csak nézem, ahogy a pillái lágyan lecsukódnak, ahogy szuszogva veszi a levegőt, ahogy rezdül az arca, és ahogy lassan mozgatja az ujjait, míg végül mély álomba zuhan. És várom, hogy újra ébren legyen, hogy beszippanthassam az illatát, hogy megöleljem, hogy együtt játsszunk, együtt nevessünk, együtt létezzük…

Kárpátiné Boross Nóra

A Durex legújabb angliai kutatása szerint az emberek boldogabbnak, energikusabbnak, és vonzóbbnak érzik magukat a nyári hónapokban. Azonban ez a felemelő érzés sajnos csak nagyon ritkán jut el a hálószobáig. Ássunk egy kicsit mélyebbre, nézzük meg mitől is érezzük magunkat jobban a bőrünkben, ha kisütnek az első napsugarak, és ez milyen hatással lehet a szexuális életünkre!

A boldogsághormonok (a dopamin és szerotonin) szintje napfény hatására emelkedik, ez tudományos tény. De a napsugarak és a hormonszintünkön kívül is van még néhány tényező, ami hozzájárulhat közérzetünk javulásához, és remélhetőleg a szexuális életünk felpezsdítéséhez is. Itt van például a nyári szabadság. Ilyenkor a munkahelyünktől vagy a tanévtől kellő távolságra kerülve magunk mögött hagyjuk a stresszt is. Ha sikerül kimozdulni a megszokott életünk keretei közül, az jó hatással lehet a párkapcsolatunkra is. Aztán itt vannak, direkt az érzelmek felkorbácsolására készített romantikus filmek, és nyári slágerek. Nyaranta többet mutatunk meg magunkból is, hála a miniszoknyáknak és a lenge kelméknek. Ilyenkor a forróság mindenkit a szabadba csábít, több a lehetőség a társas érintkezésre, az emberek közelebb kerülnek egymáshoz. Nem mellékes az sem, hogy a hangulat is fesztelenebb, mint a zord téli hónapokban, vagyis a nyár a szabadságról, a kötetlenségről szól. Nem csoda tehát, ha az emberek ilyenkor könnyebben és szívesebben bonyolódnak kalandokba, vagy csak egyszerűen jobban kívánják a párjukat.

És mi a helyzet a nyári szex-el?

A Durex kutatásban résztvevő angol fiatalok 26%-a jobban kívánja a szexet nyaranta, 13%-uk pedig bátrabban, és több mindent fog kipróbálni a hálószobában. A britek 47%-a új kaland után néz idén nyáron, és csak 5%-uk tervezi, hogy több időt tölt el a párjával. A felmérés azonban arra is rávilágított, hogy a legtöbb párnak segítségre van szüksége ahhoz, hogy felpezsdítse szexuális életét. Ugyanis a megkérdezettek 1/5-e nyilatkozta azt, hogy semmi javulás nem történt a szexuális életükben az elmúlt évben, és meglepő módon 10-ből 1 ember (egészen pontosan 11%) azt állítja, hogy semmi újat nem próbáltak ki a hálószobában az elmúlt 6 évben.
“A párok könnyen a megszokás rabjává válnak, ami a szexuális életüket illeti, és a bizsergés elmúlásáért legfőképpen a kényelem, az időhiány, vagy a megszokás a felelősök.”- magyarázza Alix Fox, a Durex szexológusa és párkapcsolati szakértője.
A nyár a legalkalmasabb időszak, hogy orvosoljuk ezt a bajt! Hisz a kutatás szerint a megkérdezettek majd egyharmada (29%) kalandvágyóbb a nyári hónapok során, tehát ez a legmegfelelőbb időszak arra, hogy a szexben is kipróbáljunk új dolgokat. Ebben segítségünkre lesz, hogy a párunkkal eltöltött idő alatt oxitocint, azaz boldogság hormont szabadít fel a szervezetünk, aminek köszönhetően kipihentebbnek érezzük majd magunkat, és jobban kötődünk a párunkhoz is. – folytatja a szexológus.

A Durex a magyar piacon is végzett kutatást a témában, melynek eredményei hamarosan érkeznek.

Forrás és fotó: Durex

Már megint annyi minden kavarog a fejemben… azt sem tudom, hol kezdjem. Az első hónap nehézségeit magunk mögött hagyva ráléptünk a közös felfedezések és az örök szerelem útjára. Anyuka-létem minden pillanatát imádom!

Szeretem, hogy bármikor elő tudok kapni a zsebemből egy pár babazoknit vagy egy csörgőt. Szeretem, hogy rám mosolyognak az utcán, csupán azért, mert babakocsit tolok. Szeretem, hogy ugyanolyan tejillatom van, mint Zalánnak. Imádom csodálni nap mint nap, ahogy alszik, eszik és nézegeti a játékait. Imádom hallgatni a gőgicséléseit. Szeretem, hogy több száz fénykép van a telefonomban a kisfiamról! Meghatottan figyelem apa és fia metakommunikációját játék vagy fürdés közben. Imádok belesni a szobájába éjszaka, és percekig hallgatni a szuszogását… pedig tudom, hogy aludnom kéne már, hiszen mindjárt felkel ez a kis időzített bomba. Zene füleimnek az a halk, ütemes cuppogás, amely bármilyen fáradtságot legyőz, amikor hajnalban összekucorodunk a fotelban. Imádom összevissza puszilgatni a puha és illatos arcocskáját. Szeretem magamhoz ölelni ébredés után. Imádok gyönyörködni benne.

Zalán két hónapos lett! Éljen! Az elmúlt hetekben rengeteg élményt gyűjtöttünk. Még pocakos koromban elhatároztam, hogy nem fogunk itthon ülni minden nap, hanem felfedezzük a világot, jövünk-megyünk, nem számít, hogy ezer meg ezer holmit kell becsomagolnunk, és az sem lesz kifogás, hogy túl pici még. Mindent meg lehet oldani! Neki még majdnem mindegy, hogy hol alszik vagy hol eszik. Én vagyok a biztos pont, de nélkülem úgysem megy sehová hosszabb időre. Szóval, ez pipa, előttünk a világ, indulhatunk!

Utazunk
Első nagyobb kiruccanásunk egy családi szülinapi buli volt. Már odafelé menet elaludt a babakocsiban. Amikor megérkeztünk még egy órát szunyókált egy árnyas cseresznyefa alatt, majd miután felébredt, kézről kézre járva tette a szépet a családtagoknak. Nyugodt volt, nézelődött, mosolygott.
Aztán messzebbre merészkedtünk, beültünk az autóba és meglátogattuk a pesti dédi mamát. Eleinte nem tetszett neki a kocsikázás, pár perc után sírni kezdett, de ahogy egyre többször utaztunk, megszerette, és már rendszerint végigalussza az utat.
Úgy éreztem, nincs előttünk akadály, bárhová el tudunk menni. Így teljes természetességgel vágtam rá az igent egy ott alvós, balatoni hétvégére! Már előző nap összeírtam, hogy mi mindenre lesz szükségünk a mini nyaralásunk alatt. A lista meglepően rövid lett, csak a legszükségesebbekre hagyatkoztam, és rájöttem, hogy egy ilyen icipici babának még nincs annyi mindenre szüksége, mint a felnőtteknek (a saját listám kétszer olyan hosszú lett).
Jól viselte az utat, kicsit nézelődött, aztán aludt egy nagyot. Jót tett neki a balatoni levegő, hiszen csak alvásból és evésből állt a napja. Nem nyűgösködött, nem sírt, hagyta, hogy mi is pihenjünk egy kicsit. Jutalmul a férjem bevitte a Balatonba, de csak a talpacskáit dugta bele a vízbe! Az éjszaka is pont olyan nyugodtan és kiszámíthatóan telt, mint itthon. Hálás voltam neki és nagyon büszke.
Múlt hétvégén pedig egy eljegyzési buliba hívtak bennünket vidékre. Tudtam, hogy nem lesz baj, simán bevállalhatjuk. Így is lett! Úgy viselkedett, mint egy kisangyal, és ami a legjobb, hogy a nagy hangzavarban is ugyanolyan jóízűt aludt, mint itthon a csendes szobájában.
Ahogy haladunk előre az időben és telnek a hetek, úgy omlanak le előttünk a gátak és határok. Minden nappal egyre bátrabban viszem el egy-egy helyre. Hiszem, hogy mindkettőnknek jót tesznek ezek a kiruccanások. Nekem sem kell lemondanom egy-egy jó programról, csak éppen bababaráttá kell alakítani.

Egyedül
Hálás vagyok az anyukámnak és a férjemnek, hogy néha-néha lehetővé teszik, hogy egyedül elmehessek valahová. Igazi katarzis volt, amikor egyik péntek délután beszabadulhattam egy ruhaüzletbe. Magamra figyeltem, magamat kényeztettem, az az egy óra csak rólam szólt, és ez nagyon jót tett nekem, és ezáltal Zalánnak is. Kellenek ilyen alkalmak, hogy töltekezzek, és hogy érezzem a kisfiam hiányát, hogy majd még szorosabban ölelhessem magamhoz, amikor hazaérek hozzá.

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: Kárpátiné Boross Nóra

Hol is kezdjem? Annyi minden kavarog bennem, annyi mindent szeretnék kiírni magamból. Rengeteg új dolog csöppent az életembe egy aprócska ember születésével. Amilyen picike, olyan nap port kavart a házunk táján.

Anya szerettem volna lenni! Nagyon vágytam erre a szerepre, sokat álmodoztam róla, elképzeltem bizonyos szituációkat, melyekben minden és mindenki tökéletes és önfeledten boldog. Akkor nem is gondoltam, hogy ennek a szerepnek árnyoldalai is vannak: nehézségekbe ütközünk nap mint nap, lelkileg és fizikailag is lemerülünk, állandóan aggódunk, és hihetetlen nagy felelősség nehezedik a vállunkra.

Az eleje a legnehezebb
A várandósság 9 hónapja és a pár napos kórházi lét kevés arra, hogy felkészüljünk. Erre nem lehet felkészülni. Nem lehet mások elmeséléséből anyává válni. Mindenkinek végig kell verekednie magát az első nehéz heteken. Nekem szerencsém van, hiszen rengeteg támogatást kapok: itt van a férjem, aki mindenben segít, kímél, átvállal egy csomó dolgot, az anyukám, a nővérem és az anyósom is mellettem van, támogatnak minket lelkileg, és hozzák a finomabbnál finomabb ebédeket. Nélkülük biztos, hogy még nehezebb lenne.

Az első heteink az összeszokásról szólnak. Meg kell ismernünk egymást Zalánnal, össze kell csiszolódnunk, meg kell tapasztalnunk ezer meg ezer dolgot. Rá kell hangolódnunk egymásra. Ami, lássuk be, nem könnyű feladat. Eddig itt éltünk ketten, boldogan, „gondtalanul”, szabadon. Most pedig itt szuszog egy illatos kis csomag, aki fenekestül felforgatta a világunkat. Felborult a napirendünk, az estéink és az éjszakáink. Minden megváltozott. Az első napokban borúsan láttam ezt a nagy változást, pedig nagyon vágytam erre a kisfiúra. De a valóság olyan sokszor más… Anya legyen a talpán, aki a sok nehézség és stressz nyomása alatt az első hetekben észre veszi és élvezi kisbabája csodálatos lényét, mennyei illatát, apró kis gesztusait. Ilyenkor csak ezek a gondolatok kavarognak bennünk: miért sír már megint, remélem, van elég tejem, sokat kell innom, tápláló ételeket kell ennem, ha Ő alszik, nekem is hunynom kell egyet gyorsan, milyen jó lenne porszívózni, vagy megfőzni egy könnyű ebédet, de jó lenne fél órára kiszabadulni, csak menni, menni, cél nélkül, szabadon.
Az első sétánkat úgy vártam, mint a Messiást. A doktor nénik azt mondta, hogy szép fokozatosan kezdjük, először csak 5 percre vigyük ki… hát mi fél órát sétáltunk egy szuszra, mert annyira, de annyira jót tett a lelkemnek, hogy végre kimozdulhatok a négy fal közül, végre felvehetem a farmeromat, végre láthatom a világot, és megmutathatom neki a gyönyörű kisbabámat. Azóta minden nap sétálunk, szerencsére imádja a babakocsi ringatózását, mindig hatalmasakat alszik benne. Én közben barátnőzök, fagyizok, napozok, élvezem a nyarat, és kezdem felidézni magamban a régi életemet.

Türelmesnek kell lenni. Nagyon nehéz, de törekednünk kell rá minden kritikus pillanatban! Amikor nem aludtunk eleget, amikor huszadjára vesszük ki a kiságyból a síró gyereket, amikor nem tudunk megvacsorázni, amikor megnéznénk az e-mailjeinket, de éppen sír a baba, amikor időre kell mennünk valahová, és nem tudunk elindulni, mert bekakilt, enne még egy kicsit, vagy csak annyira üvölt, hogy nem merünk kimenni vele az utcára.

Zalán egy hónapos lett. Milyen nagy idő! Mostanra eljutottunk oda, hogy van egy kialakult napirendünk, ami többé-kevésbé tartható is. A szopizások gördülékenyebbek, az alvásidők kiszámíthatóbbak. Tegnap éjszaka például majdnem 6 órát aludt egyhuzamban! Ez fantasztikus, elkényeztet minket ez a kis Csoda. Minden nap tanulunk valami újat, minden nap határtalan boldogság önt el, amikor magamhoz ölelem és mélyen beszippantom az illatát. Abban a pillanatban minden nehézség elillan, mintha sosem lett volna. Csak mi vagyunk ketten, a világ megszűnik, nem számít semmi, csak a kettőnk köteléke. Szeretem Őt, tiszta szívemből! És ha arra gondolok, hogy hosszú-hosszú éveken át együtt leszünk, millió izgalmas pillanatot élünk majd meg együtt, láthatom felnőni, segíthetek neki mindenben, megtaníthatom akármire, felfedezhetjük együtt a világot, rengeteg örömet szerezhetünk egymásnak… akkor a legszerencsésebb embernek érzem magam!

Kárpátiné Boross Nóra

Ébredezik a természet, pompáznak a fák, nyílnak a krókuszok, a nárciszok, az ibolya, és megannyi színes virág, melyek láttán lelkünk is megtelik reménnyel és vidámsággal.

Boldog az az ember, aki egy gyönyörű, nyíló virágot észre tud venni, meg tud állni mellette és meg tudja csodálni. Ennyi is elég. Ez az apró odafordulás is mennyit tud segíteni. Kiléphetünk a hétköznapok rohanó tempójából, észrevehetjük az apró szépségeket, örülhetünk, mosolyoghatunk bátran, felszabadultan, mint gyerekkorunkban. És ehhez nem kell pénz, logisztika és sok idő. Csak fel kell ébresztenünk magunkban a szépre való hajlamot. Hiszen mindenkiben benne van, csak sokan nagyon ügyesen elnyomják, nem is vesznek róla tudomást. Talán mert úgy érzik, hogy ciki. Ciki megállni egy percre egy tulipánfa előtt és csodálni azt. Megvizsgálni ágról-ágra, megfigyelni mesébe illő színeit, a madárkák táncát ágain. A gyerekeknek ez még szerencsére természetes. Ők nyitottak a csodára és a csodálkozásra. Nem gondolkoznak el azon, hogy most megálljak-e és megnézzem-e ezt vagy azt. Ösztönösen cselekszenek, és milyen jól teszik. És nem csak a nézik, hanem tapintják is. Milyen fontos a tapintás! Rengeteg információt szerezhetünk az adott dologról megfigyelés közben, de ha megfogjuk, még közelebb kerülünk hozzá.

Merjük tehát teljes lényünkkel befogadni a körülöttünk és bennünk élő természetet, hiszen mi is szerves részei vagyunk, még akkor is, ha ezt néha elfelejtjük. Merjünk rácsodálkozni a napsütésre, szeressük a lágy tavaszi szellőt, amely simogatja arcunkat és hajunkat, vágyjunk az éltető záporra, amely erőt és energiát ad a földnek. Járjuk az erdőt, szippantsuk be ezer illatát, tegyük természetessé gyermekeink számára a kirándulást, a fák, gombák, bogarak, madarak megfigyelését. Tanuljunk a természettől: türelmet, egyszerűséget és elfogadást.

Ajándékozzuk meg lelkünket egy-egy rácsodálkozással, hiszen ilyenkor sokkal többet tehetünk testi egészségünkért is, mint azt gondolnánk. A húsvéti hosszú hétvége kiváló alkalom erre, hiszen ilyenkor oly sok alkalmunk van szép dolgokat látni: lázasan készülődő gyerekek, elegáns kisfiúk locsolóverssel és kölnivel a kezükben, copfos kislányok szoknyában, festett tojásokkal kosarukban, az aranyeső pompázatos látványa, ahogy a szél játszik a húsvéti ajtódísszel, a megterített ünnepi asztal tele színnel, ízzel, formával. Ezek mind-mind rácsodálkozásra adhatnak alkalmat, és így lelkünket is ünnepi díszbe öltöztethetjük.

Kárpátiné Boross Nóra

Fotók: www.kepguru.hu

Közel járunk már, nagyon közel! Néhány hét, és végre összeölelkezhetünk. Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő…

A harmadik trimeszterben nem térünk magunkhoz, el sem hisszük, hogy lassan tényleg itt a nagy nap. Az első szakaszban a rosszullétek uralják napjainkat, a második a gond nélküli örömszakasz, a harmadikban pedig vegyül az izgalom a fáradtsággal, a félelemmel és a vágyakozással, hogy végre beszippanthassuk kisbabánk illatát. Ezerszer elképzeljük, hogy milyen lesz először kézbe venni, milyen lesz az arcocskája, a haja, a keze, a lába. Gondolatban újra és újra átéljük a szülést, próbáljuk felkészíteni magunkat a még sosem tapasztalt fájdalmakra, érzésekre, helyzetekre. Összegezzük eddigi életünket, képzelgünk a jövőről, pozitív energiákat küldünk kisbabánknak, megkérjük arra, hogy legyen kegyes hozzánk; gyorsan, könnyen és lehetőleg minimális fájdalommal jöjjön a világra. Szoktatjuk magunkat a gondolathoz, hogy néhány hét múlva már nem csak ketten leszünk, hanem egy icipici lény felé fogjuk fordítani minden figyelmünket. Egy időre megszűnnek a romantikus esték, a közös filmnézések, a hétvégi lustálkodások, a nyugodtan átaludt éjszakák. Hihetetlen, hogy egy ilyen aprócska ember mennyi feladatot ró szüleire már a kezdetek kezdetén…

Ezekben a hetekben váratlanul hasítanak belénk ilyen gondolatok:
• Úristen, még ki kell mosnom egy babaruhatárnyi göncöt…
• Atyaég, mennyi mindent össze kell pakolni a kórházba!
• Jesszusom, már csak két hét…
• Te jó ég, hogy fogom kibírni az alváshiányt?
• Uhhh, még hiányzik néhány dolog a listáról…
• Most már aztán tényleg nem férek bele egyik ruhámba sem…
• Vajon hány olyan dolgot vettünk meg méregdrágán, amit soha nem fogunk használni?
• Úristen, félek a szüléstől!
• Málnalevéltea? De furán hangzik!

Nagyon élvezem a várandósságot! Imádom körbesimogatni a pocakomat, szeretem, amikor kisfiam ide-oda ficánkol, örömmel tölt el, amikor rám (és a pocakomra) mosolyognak az utcán. Élvezem az egészet úgy, ahogy van. De ennek a mámoros időszaknak lassan vége szakad. Hihetetlen, pedig még csak most kezdődött. Élesen él bennem az a reggel, amikor megjelent a két csík a teszten, és rohantam a hírrel a férjemhez a hálószobába. Akkor azt hittem, hogy egy hosszú-hosszú utazás áll előttünk, de most úgy érzem, csak a sarokig jöttünk. De nem csüggedek, hiszen egy még izgalmasabb szakasz következik, amely ezúttal nem ér véget kutyafuttában, hanem egy életre szól.
Egy életen át itt leszünk egymásnak mi, hárman (aztán remélem, még többen). Nem lehet elképzelni, hogy mi vár ránk, hogy milyen lesz anyának lenni, ezt nem tudjuk elmesélésből átélni, ezt megélni kell. Biztos, hogy ezerszer jobb, mint gondoljuk!

Nem lesz könnyű, de bele fogunk rázódni (hiszen nem is tehetünk mást), össze fogunk szokni, ki fogjuk alakítani a közös életünket, meg fogjuk ismerni babánk szokásait, meg fogjuk találni a kis réseket, amikor kettesben lehetünk a párunkkal, szép lassan egyensúlyba kerülünk, és a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy édesanyák vagyunk!

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: Pro-mama Kft. – Lansinoh

Mindannyian tudjuk, hogy az élet természetes folyása a következő: gyerekkor, fiatalság, a munka és a család évei, majd a változás kora. Ez az életszakasz minden nő számára bizonyos átalakulást jelent.

Változik a test és a lélek. Sok nő számára nyugtalanítóak ezek az átalakulások, de ha tudjuk, hogy mi vár ránk, akkor nyugodtan és elfogulatlanul nézhetünk az élet új fejezete elé. A továbbiakban néhány nagyszerű tippet adunk a nőknek, melyekkel boldogan élhetik meg a változás korát!

Ne húzódjunk a háttérbe! A változás éveiben már majdnem fél évszázados élettapasztalatra tekinthetünk vissza. Már nem kell fáradságosan kipróbálgatnunk mindent, hiszen kellő tudással rendelkezünk az életről. Legyünk bátrak, álljunk ki a világ elé!

A test és a lélek kölcsönhatásban áll egymással. Szem előtt kell tartanunk a lelki folyamatok változását, hogy adott esetben megfelelően tudjunk reagálni rájuk. Jó megoldás lehet, ha megosztjuk gondjainkat, félelmeinket egy hozzánk közel álló emberrel. Száz meg száz gond gyötörhet egy változó korban lévő nőt is: gyermekeink kirepülése, boldogulása, munkahelyi problémák, családi feszültségek, vonzerőnk megkérdőjelezése, fiatalabb vetélytársaktól való félelem, betegségektől, haláltól való rettegés. Fontos, hogy találjunk magunknak egy olyan barátot, akivel mindezekről bátran merünk beszélgetni, és akinek a véleményét meg is tudjuk fogadni.

A mozgás nem csak a testet erősíti, elűzi a hőhullámokat és az álmatlanságot, és a kedvünket is javítja. Félórányi sportolás serkenti a szervezetben az endorfinok képzését, ennek hatására közérzetünk jobb, hangulatunk kiegyensúlyozottabb lesz.

A szerelem és a gyengédség igénye független a kortól. A szerelem és a szex minden életkorban fontos erőforrás. Sok nő számára a menopauza utáni időszak a szexuális felszabadulás ideje, amikor zavartalanul és hosszú évek erotikus tapasztalatainak birtokában eleget tehet vágyainak. Azonban némelyek számára ez újdonságnak és furcsának hangzik. Régi előítélet él bennük, miszerint a vágyat a fiatalsággal kapcsolják össze. Merjünk boldogok lenni az ágyban (is)!

Sok nő az évek során rátalált saját stílusára, és összességében elégedett a külsejével. Mások ezzel szemben talán mindig is bizonytalanok voltak a megjelenésüket illetően, és belépve a változó korba, ez még inkább ronthat a magabiztosságukon. Mindegy, hogy ruházatunk kiválasztásakor inkább a kényelmet, az árat, a minőséget, az alkalmat vagy a legújabb trendeket vesszük figyelembe, van néhány alapelv, amely független a divattól. A világos színek barátságosak és vonzóak. A sötét színek komolynak, konzervatívnak tűnnek – vigyázzunk ezekkel az árnyalatokkal!

Egy ruha szabásával ügyesen hangsúlyozhatjuk alakunkat, vagy akár el is rejthetjük azt. Különösen nőiesek a derékban szabott ruhák és szoknyák. Próbáljuk meg ruházatunkkal azokat a testrészeket kiemelni, amelyeket a legelőnyösebbnek tartunk, ezzel tereljük el a figyelmet a kevésbe előnyösekről.

Érett bőrünk megfelelő ápolást igényel. A változás korában sem kell elbúcsúznunk a friss és egészséges bőrtől, hiszen rendszeres ápolással megtarthatjuk! Fontos, hogy időben előzzük meg az apró ráncokat! Valószínűleg zsírosabb krémekre lesz szükségünk, mint korábban, hiszen bőrünk sokkal szárazabb. Esténként alaposan tisztítsuk meg az arcunkat és a nyakunkat lágy lemosóval! Használjunk érett bőrre ajánlott hidratáló krémet pl. NIVEA Vital arcápoló család ! Időnként menjünk el kozmetikushoz, és élvezzük a kényeztető arckezelést! Óvjuk magunkat az erős napfénytől, viseljünk kalapot, ha strandra megyünk, és természetesen használjunk magas fényvédő faktorú krémet! A sok napozás és a rendszeres szolárium-használat hozzájárul a bőr idő előtti öregedéséhez, sőt, rákot is okozhat!

Az őszüléssel együtt csökken a hajszálak vastagsága, rugalmassága, szakítószilárdsága és nyújthatósága is. Az ősz haj sprődebb, makacsabb, merevebb, sokkal nehezebben kezelhető, könnyebben törik, mint az eredeti. Fontos, hogy lágy sampont válasszunk, mellyel gyengéden masszírozzuk át hajunkat és fejbőrünket.

Kárpátiné Boross Nóra

Fotó: NIVEA