Kategória: Lélek

Sikerközpontú, modern világunkban már nemcsak a felnőttektől elvárás a teljesítményorientált hozzáállás, hanem a gyerekeknél is egyre inkább. Az általános felfogás szerint a gyerek tanuljon minél jobban, hozzon jó vagy kiváló jegyeket, fejlődjön folyamatosan, illetve, ha lehet, akkor iskolán kívül is érjen el jó eredményeket. De ez nem mindig van így, hiszen nem egy tökéletes világban élünk. Sok szülőben felmerül a kérdés: „Tanuljunk együtt a gyerekkel annak érdekében, hogy jó vagy még jobb tanuló legyen?”

Igen is meg nem is

Alsós gyerekek esetében mindenféleképpen szükséges a folyamatos jelenlét és terelgetés, hiszen számukra az iskola még olyan új dolog, ami állandóan ismeretlen helyzeteket szül. Nagyon lényeges, hogy a szülő és a gyerek együttes erővel és közreműködéssel határozza meg az iskola és a tanulás körüli szokásokat és tevékenységeket, illetve a szülő rávezesse a gyereket a tanulásra, a feladataira. Ha az efféle ’’fogódzkodók’’ jól ki vannak alakítva, akkor a gyerek nagyobb, felsős korában önállóan is fog tudni boldogulni. Ha az első pár osztálynál sikerül szülőként megalapoznunk az iskolához és a tanuláshoz való pozitív viszonyt, akkor annak a későbbiekben még nagyobb hasznát fogjuk venni. Mindig biztosítsuk a gyereket arról, hogy hozzánk bármikor fordulhat, hogyha kérdése van vagy segítségre, támogatásra van szüksége.

Dr. Vekerdy Tamás szerint

„Mit rontanak el leggyakrabban az „iskolakezdő” szülők? Azt, hogy nem tudatosítják magukban rögtön a legelején, hogy az iskola a gyerek dolga. Amennyiben anyát és apát ilyenkor az érdekli legjobban, hogy bepakolta-e a gyerekük a táskáját, hogy megírta-e a leckét, esetleg ő akar a korrepetitor lenni, azzal hibát követ el. Az iskolakezdés tétje, hogy 8–12 év normális, vagy pokoli évet fognak közösen megélni. Ehhez a kezdetektől azt érdemes éreztetni a gyerekünkkel, hogy mindig ott a család a háttérben, segít és megvédi, ha szükséges, vagy ezt kéri, a többit pedig nyugodtan rá kell bízni. Ha otthon hagyja a tornazsákot és ezért egyest kap, nem baj, ha másodszor és harmadszor is, az sem baj, ötödszörre megtanulja és ezzel együtt azt is, hogy ez az ő felelőssége, hogy megbíznak benne minden körülmények között.”

Ám azt érdemes tudatosítani, hogy a szülő a legritkább esetben sem képzett tanár. Ezért előfordulhat az, hogy nem megy a korrepetálás, az intenzív együtt tanulás a gyerekkel. Bármennyire is akarunk neki segíteni, idegeskedéssel, összeveszéssel, netalántán kiabálással, sírással végződhet a közös tanulás. Így egyik félnek sem lesz sikerélménye. Ha esetleg így van, akkor sincsen semmi gond, de bölcsebb korrepetitort fogadni – kisebb és nagyobb gyerekek esetében is. A szülőnek nem feltétlenül kell a gyerek tanárának vagy edzőjének lennie!

Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy jól működik az együtt tanulás, akkor is egy idő után ’’engedjük el a gyerek kezét’’, hagyjuk őt egyedül tanulni, hogy végigmehessen önállóan a tanulás útján és annak összes szakaszán. Maximum, hogyha végzett, akkor igény esetén kérdezzük ki tőle a tanultakat, tehát ellenőrző funkciót lássunk el.

A korrepetitor szükségessége

Kétségtelen, hogy egy türelmes és képzett különtanár jó szolgálatot tehet, hiszen a plusz, irányított gyakorlással a gyerek tudása még inkább elmélyíthető és átsegíthető az esetleges tantárgyi problémákon, arról nem beszélve, hogy a szülő-gyerek kapcsolat se romlik meg az együtt tanulás nehézségei miatt.

Érdekes jelenség azonban, hogy a mai teljesítményorientált világunkban már nemcsak a rosszabb nebulók mellé hívnak külső segítséget, hanem akár egy 4-es tanuló mellé is fizetnek a külön gyakorlásért. Természetes, hogy mindenki szeretné, ha sikeres felnőtt válna csemetéjéből, de a különórák tömkelege addig működhet, amíg a gyereknek is van kedve, motivációja ezekhez és a jövője szempontjából fontos lehet az adott tantárgy (pl. külön angolóra).

Ugyanakkor azt is érdemes átgondolni, hogyha pl. a gimnazista gyereknek huzamosabb ideig jó pár tárgyból szüksége lenne pótórákra a rossz jegyek miatt, akkor lehetséges, hogy neki inkább egy számára megfelelő szakiskolában lenne a helye, ahol olyasmit tanulhat, ami érdekli őt, amiben szívesen elmélyed, amiben kiteljesedhet, és amitől a későbbiekben elégedett, kiegyensúlyozott és boldog felnőtt lesz.

Ha esetleg azt sejtjük, hogy gyermekünk rosszabb jegyei mögött figyelemzavar, tanulási nehézség vagy magatartási probléma állhat fent, akkor ne szégyelljünk szakemberhez fordulni, hiszen minél előbb kiderül, és minél előbb elkezdjük kezelni, annál jobb! Nincs olyan útmutató, ami minden gyereknél beválna, ezért mindenféleképpen jól jön a szakember tudása és véleménye, akár többé is.

Mit tanuljon a gyerek?

Szerencsések azon szülők, akik gyerekénél egyértelműek az erősségek és így például a pályaválasztás is, ám a többi gyerek esetében megéri (rengeteg!) időt szánni arra, hogy kiderüljön, hogy mi az, amit a gyerek szeret és jó is benne. Létfontosságú, hogy ne azt erőltesse a szülő, amit ő szeretne, illetve azt is fontos leszögezni, hogy az sem járható út, amiben a gyerek ugyan szeretne jó lenni, de mégsem az. Szerencsések vagyunk, ha a tanárok partnerek ebben, és bennük is megvan a vágy, hogy felkutassák a gyermekek erősségeit, és nem az esetleges gyengeségeik miatt szapulják őket.

Tanulást és sikert elősegítő szemléletmódok: fix mindset és growth mindset

Napjainkban egyre többen foglalkoznak ezzel a témával, és az alábbi két szemléletmód közül szerencsére az utóbbi is kezd egyre inkább előtérbe kerülni a szülőknél.

Fix mindset = fix szemléletmód: az elért teljesítményekért, sikerekért, produkcióért kap dicséretet a gyerek a szülőktől és a családtagjaitól. Pl. a szülő rendkívül büszke a hazahozott színötös bizonyítványra vagy az aranyéremre, viszont az oda vezető nehéz út dicséretére, elismerésére már nem fektet elég hangsúlyt. Rosszabbik esetben a színötös bizonyítvány vagy az aranyérem csak emlegetve van, a gyerek nem éri el a sikert, és ilyenkor csak kudarcélménye lesz. Az effajta szemléletmódú nevelés esetében a gyerek inkább azt tanulja meg, hogy az adottságai fixek, és ezekkel kell érvényesülnie valamilyen úton-módon. Az adottságok továbbfejlesztésére ilyen esetben ritkán kerül sor.

Growth mindset = fejlődő szemléletmód: a szülők és a családtagok nem kizárólag a teljesítményért dicsérik a gyereket, hanem azt is méltatják, hogy a gyerek mennyi munkát fektetett bele, dicsérik, hogy milyen proaktív volt a hozzáállása, elismerik, hogy mekkora volt az akaratereje és kitartása. Az effajta szemléletmódú nevelés esetében a gyerek inkább azt tanulja meg, hogy a velünk született képességek csak a kiindulópontnak számítanak, és továbbfejleszthetőek kemény munka révén. Ez a szemléletmód nagyobb valószínűséggel szeretteti meg a tanulás folyamatát a gyerekkel (nemcsak az iskola kapcsán, hanem az élet összes területén, pl. sportnál is), motiválja őt, és azt tudatosítja benne, hogy folyamatos fejlődéssel bármit elérhet, amit célul tűz ki maga elé, de bárhogy is alakul, szülei így is-úgy is szeretni fogják őt. Mindez olyan lendületet ad, ami létfontosságú a jó teljesítmények eléréséhez – felnőttkorban is.

Tény, hogy a szülők is hoznak egyfajta mintát otthonról, és feltehetően ezt a szemléletmódot alkalmazzák gyerekeiknél is. Ám a szülőknek is érdemes fejlődni, tudatosan egy kis időt szánni gondolkodásmódjuk és kommunikációjuk csiszolására, hogy a gyereknek jó példát tudjanak mutatni. Ahhoz, hogy a gyerek jól tudjon teljesíteni, szüksége van egy testi, lelki és mentális egyensúlyra. A gyerek érzelmi biztonsága pedig csak úgy alakulhat ki, és erősödhet meg, hogyha érzi, hisznek benne, és egy szeretetteli, biztonságos, nyugodt, derűs és őszinte közeg veszi körül, ahol odafigyelnek rá, ahol lehet beszélgetni és kérdezni.

Forrás és fotó: www.vitaminsziget.com

Jaj, de izgalmas, most már mondhatjuk, hogy jövő hónapban egy éves lesz! De miért is várom annyira a május 10.-ét? Miért akarom, hogy minden tökéletes legyen? Miért agyalok annyit a dekoráción, a tortán, az ajándékon, a családi bulin?

Magam sem tudom. Teljesen nyilvánvaló, hogy az első szülinap az anyukák legnagyobb ünnepe. Terveznek, szerveznek, készülnek, sütnek-főznek, csomagolnak, percenként ellőnek tíz fotót, és közben le sem veszik tekintetüket az ünnepeltről, mert minden pillanatban felhőtlenül boldognak akarják látni. Pedig a kisgyereknek ugyanolyan ez a nap is, mint a többi, maximum csak a körülötte rohangáló és idegeskedő felnőttek látványa zökkenti ki egy-egy percre a játékból.

De ne szaladjunk ennyire előre, Zalán még csak 11 hónapos. Élvezi az életet, tologatja a bútorokat jobbra-balra, ügyesen beletalál a formabedobós játék lyukaiba, visszadobja a labdát, már egyre többször az eszik felnőtt kaját, új hobbija a homokozás, sorra növeszti a fogacskáit, feszegeti a határait, táncol az idegeimen, egy perc alatt hatalmas rendetlenséget varázsol a konyhában, éjszakánként többször is „randira” hív, eksztázisba kerül, amikor kinyitom a kekszes dobozt, minden kutyát és macskát meg akar fogni az utcán, imádja a kislányokat (főleg az unokahúgát, Bogit). És még sorolhatnám reggelig. Kalandos kis életünkben minden nap egy hatalmas kihívás.

Esti műszak

Nagyon szerencsések voltunk az elején. Zalán fél éves koráig mintaszerűen aludt éjszakánként. Csupán egyszer kelt, szopizott, majd szépen aludt is tovább. Én frissen, kipihenten ébredtem, hírből sem ismertem az éjszakázás fogalmát. Amikor a többi anyuka hosszasan panaszkodott csemetéje nem alvási szokásaira, inkább csöndbe maradtam, és magamban hálát adtam az égnek, hogy nekem milyen szuper kisfiam van.

Aztán Zalán egyszer csak felkapaszkodott a kiságyban (7 hónaposan), és onnantól kezdve nem volt megállás. Valami átkattant benne. Egyre hosszabbak lettek a hajnali kelések, már nem aludt vissza olyan gyorsan, és az ötperces altatás háromnegyed órás közelharccá változott. Nem annyira tetszik nekem ez az új módi, de talán ez csak egy átmeneti állapot. Biztos a fogzás (négy jön neki egyszerre) vagy a szeszélyes időjárás miatt nem alszik jól. Ezzel nyugtatom magam, mert muszáj hinnem abban, hogy ez rémálom elmúlik egyszer, és újra jó alvó lesz a kicsikém, és én is újra hosszas, reggelig tartó ölelkezésbe kezdhetek a puha takarómmal.

Kárpátiné Boross Nóra

Beköszöntött a tavasz, ledobtuk a téli overallt, és a napsugarakat mélyen magunkba szívva ünnepeltük Zalán 10. hónapját. Végre itt a várva várt tavasz, a hosszú séták és játszóterezések időszaka.

Hihetetlen, de mi is beléptünk a játszóterezősök táborába. Amint kisüt a nap, megyünk! Ugyan még csak a hintát használjuk, de azt teli vigyorral! 5 perc a rekord, annál többet talán még nem töltött el egyhuzamban benne, de nem is baj, hiszen gyerkőcök sora várja, hogy megürüljön az áhított hinta. Egy pici, eldugott térre járunk, ahol csak egy babahinta van, így „sorszámot kell húzniuk” az újonnan érkezőknek. Családias hangulata miatt szeretjük ezt a helyet. Összeverődött egy anyuka-csoport is, mely hétről hétre újabb tagokkal bővül. Úgy beszélgetünk etetésről, fogfájásokról, átmeneti öltözködésről, testvérharcról, első szülinapról, gyerekorvosokról vagy éppen a kismama jóga áldásos hatásáról mintha ezer éves barátnők lennénk. Az anyuka-sors kovácsolt össze minket. Nincsenek tabuk, nincs kínos kérdés, nincs rossz válasz. Bevallom, Zalán születése előtt úgy gondoltam, hogy nekem nem fog bejönni ez a játszótéren üldögélős, beszélgetős dolog. Azt hittem, hogy erőltetett diskurzusok várnak majd rám a minden téren tökéletes szupermamikkal, miközben a gyerekem éppen élet-halál harcot vív egy homokozó formáért. Valahogy nem tetszett ez a kép. De nagyon hamar rájöttem, hogy ez egy szuper hely, ahol jó fej anyukák tengetik a délelőttjeiket, miközben a gyerekeink egymást segítve és egymástól tanulva ismerik meg a világot.
Zalán is könnyen beilleszkedett, hosszú percekig képes pislogás nélkül bámulni a körülötte játszó gyerekeket. J

Néhány hete felfedeztük, hogy Zalán kezdi észrevenni maga körül az állatokat (barátaink macskája, kutya az utcán). Gondoltuk, szélesítjük a látókörét, és az esti mesékből ismert vadállatokat megmutatjuk neki élőben is a Vadasparkban. A hatás sajnos elmaradt, nem érdekelték különösebben a mellette eszegető szarvasok, a kergetőző rókák vagy a lopakodó hiúz látványa. A látogatók annál inkább. Sok-sok csacsogó és rohangáló gyerek, kiabáló és fényképező felnőttek, vibráló színek. Ez az igazi mozi! Talán fél év múlva újra megpróbáljuk! J

Kárpátiné Boross Nóra

Shannon de Lima és Marc Anthony, Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas, Crystal Harris és Hugh Hefner. Csak pár példa a sztárvilágból, ahol szembeötlően erős a korkülönbség.

Elfogadott vélekedés, hogy a lányok előbb érnek, ezért általában néhány évvel idősebb fiút választanak maguk mellé. A kis korkülönbség előnye, hogy könnyebben megértik egymást, közös hullámhosszon vannak, a férfi biztonságérzetet ad, nagyobb felelősségtudattal, és jóllehet, némi egzisztenciával rendelkezik, és talán nem ijed be, ha a barátnője már komolyabbra fordítaná a dolgokat. De mi van akkor, ha az idősebb jóval idősebbet jelent? Mi számít egyáltalán túl soknak? A +20 már túlzás?

Biztos mindenkinek van legalább egy olyan személy a közvetlen közelében, aki kicsit túllőtt a korosztályán. Amikor a huszonéves bemutatja a legújabb igazit, aki korban akár az apja is lehetne. Előítélet ide vagy oda, szinte biztos, hogy a legelső gondolat az apakomplexus. De mi a helyzet a másik oldalon? Ha a közel ötvenes pasas beállít az éppen csak a fősuliról kikerült barátnőjével, előre borítékolható, hogy a többség kapuzárási pánikot kiált. Bár már akkor is, ha ez a férfi egy kétajtós sportautót vásárol magának. Első blikkre tehát az életközépi válság és az apakomplexus tűnik ésszerű magyarázatnak, de mi van akkor, ha a szerelem nem ismeri a matematikát?

Csak fellángolás lenne? Vagy tarthat egy életen át? Mi van akkor, ha valaki egyszerűen kortól függetlenül dögös? George Clooneyra, Bruce Willisre, Robert Downy Jr.-ra, vagy éppen Vincent Casselre például fiatalabb-idősebb bizonyára örömmel vetné ki hálóját! Utóbbi éppen a március 10-én mozikba került Egy őrült pillanat című filmben próbál ellenállni legjobb barátja lányának. A korkülönbségtől a francia sztár például zavarba jön, azt se tudja, mire figyeljen jobban: hogy barátja (François Cluzet) nehogy bármit is észrevegyen a dologból, vagy hogy hárítsa a szexi lány közeledését.

Fotók: Cinetel

„Még csak kilenc hónapos?” szegezik nekem felvont szemöldökkel a kérdést ismerősök és ismeretlenek majdnem napi szinten. „Sokkal érettebbnek néz ki”- rebegik, én meg csak sorolom büszkén, elfogultságtól telve az aktuális tudományát és szuperképességeit.

Pedig legbelül úgy érzem, mintha május 10-én megnyomta volna valaki a tekerő gombot, és még azóta is rajta tenyerelne. Még hozzá sem szoktam igazán ahhoz, hogy Ő velünk van, és lám, mindjárt egy éves lesz. Pontosan emlékszem a születése napjára, olyan mintha tegnap lett volna, de legalábbis a múlt a hónapban. Érzem a szülési fájdalmakat, hallom az első sírását, benne van az orromban a kórházi levegő szaga, fel-fel sejlik a bizonytalansággal vegyített félelem, amelyet az első hetekben éreztem. Megéltünk egy hosszú, meleg nyarat, egy szeszélyes, illatos őszt, és egy esős, szeles telet. Mennyi minden van már mögöttünk! Már lehet sztorizgatni, visszaemlékezni a régi dolgaira, és az első fotóalbuma is lassan betelik már.
Nosztalgikus hangulatban doboztoltam be a minap Zalán kinőtt ruháit. Jöttek sorra az emlékek, amelyeken annyira jó volt elmélázni…Ebben volt először a Balatonon, ezt viselte a keresztelőjén, ez volt rajta, amikor Füreden sétáltunk, ebben a vagány naciban ordított torkaszakadtából azon a jó kis erdei kiránduláson, ez a pizsama volt rajta, amikor először felkapaszkodott a kiságyban, ezt a csíkos pulcsit viselte a családi szüreten, és jaj, de kár, hogy kinőtte ezt az édes harisnyát.
Hiába, született szentimentális vagyok, de amióta Zalán megszületett, még aggasztóbb a helyzet…nincs megállás: minden jeles elsőt felírok, elteszek, lelaminálok, lefényképezek és bekeretezek, és minden kinőtt vagy elhasználódott dolgot elteszek még pár hónapig (hátha újra jó lesz rá?), átfogalmazom (hosszú gatyából short lesz, ), de minimum megsiratom. Hjaj, mondom én, hogy nehéz az anyák élete…

Kárpátiné Boross Nóra

A tél kellős közepén járunk. Egyik nap hull a hó, másik nap szakad az eső, múlt héten pedig őszies szellő fújdogált. Ki tudja ez követni? Bacik röpködnek mindenhol, de muszáj kimerészkednünk a lakásból, hiszen kell a friss levegő Zalánnak mindennap.

Nem könnyű ez az időszak. Szürkék, csapadékosak és hidegek a nappalok, a fogzás beindulása óta pedig hangosak, hosszúak és álmatlanok az éjszakák. És itt vannak a betegségek is, melyek sajnos visszatérő vendégek nálunk. Az első orrfolyós nyavalyánál nagyon kiakadtam. Magamat okoltam, biztos rosszul öltöztettem, biztos túl vékony pulcsit adtam rá, biztos nem kellett volna elmenni a mondókás foglalkozásra ilyen beteges időszakban… nehéz ügy ez. Aztán a karácsonyi hányós-hasmenős „buli” után már kezdtem belerázódni Zalán ápolásába, lelkileg is könnyebb volt minden. Majd január közepén, éppen, amikor Zalán a 8. hónapba lépett megint letepert minket egy köhögős-orrfolyós-berekedős-hőemelkedéses betegség. Egy hétig a négy fal között… Sajnos a gyógyszerek nem a kedvenc csemegéi Zalánnak, minden bevételt meg kell koreografálni. Egyik kezemben a csőre töltött fecskendő, csurig az eperízű sziruppal, a másikban egy figyelemelterelő szuperizgalmas, csörgő-zenélő játék, mindeközben a férjem énekel-táncol-bohóckodik neki. :-) A cirkuszban is felléphetnénk.

Sapka, sál…
Na, az öltöztetés sem könnyű menet. Minden indulás előtt eszkimóvá csomagolom Zalánt. Fő a réteges öltözködés: body, pulcsi, harisnya, naci, zokni, overall, sapka, kesztyű, bundazsák. És már indulhatunk is! Még ki sem értünk a kapun, de a kis ujjacskák már ki is szabadultak… gyere már, tavasz!!!

Nini, egy fog!
Sőt, már kettő! A kisfiam két gyönyörű, hófehér fogacska büszke tulajdonosa. Hihetetlen! És a sornak még nincs vége, a következők is nagyon mocorognak már. Amerre jár, nyáltenger marad utána, minden, kezébe kerülő tárggyal masszírozza az ínyét, és sajnos éjszakánként gyakrabban felsír. Búcsút inthetünk a szuper éjszakáknak, amikor 8-10 óra folyamatos alvás után ébredt csak fel egy gyors evésre… helyette van ringatás, könyörgés, nagyágyba átvivés.
Bár strapásabb időszakot élünk most, a napjaink mégis csodálatosak, hiszen tele vannak új felfedezésekkel, új mutatványokkal, új hangokkal. A legjobb móka, amikor a fém búgócsigával püföli a parkettát, a Duplo figurával kopog a szekrényen, vagy amikor minden erejét összeszedve rázza Apa multivitaminos dobozát. Mosolyt csal arcocskájára az is, amikor „elkaplak” felkiáltással kúszni kezdek felé, vagy amikor a nagy pöttyös labdát dobálgatjuk.

Hangos kurjantással üdvözli Apát minden este, édesen gügyög a pelenkázó felett hintázó színes bohócnak, gurgulázva kacag talpmasszázs közben, és egy régi kedvenc hang, melyet mostanában elég ritkán hallok: egyenletes szuszogás, néha egy-egy horkantással színesítve. Egy-egy éjszakai ramazuri után álmosan vánszorgok vissza az ágyba, és közben szomorúan arra gondolok, hogy (nekem tényleg) már csak párat kell aludnom tavaszig…

Kárpátiné Boross Nóra

A karácsonyi ünnepek után máris itt egy újabb remek alkalom, hogy kifejezzük szeretetünket a hozzánk közel állóknak – bizony a Valentin-nap nemcsak a szerelmeseké, és drága meglepetések helyett sok-sok apró gesztust vethetünk be a cél érdekében. Párat el is árulunk! Gary Chapman, amerikai párkapcsolati szakértő szerint ugyanis nem csak tárgyakkal, hanem mindenki öt jellemző szeretetnyelv segítségével képes kifejezni kötődését.

Szeretetnyelvek

Mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve, így a boldog kapcsolatok és házasságot titka a szakértő szerint az, ha rájövünk, a társunk mitől érzi igazán szeretve magát.
Az első lehetőség, hogy kedvesünk elismerő szavak hallatán érzi biztonságban magát – az ilyen típusú embereknek (a férfiak között kifejezetten jellemző) a másiktól érkező, magától értetődő dicséret mindennél többet jelent. A szavak tehát ebben az esetben többet érnek a cselekedeteknél, úgyhogy néhány kedves sort, vallomást vagy szerelmes levelet mindenképp érdemes bevetni. Akinek a legfőbb szeretetnyelve a minőségi idő, az a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább azt, hogy őt igazán szeretik. Mindegy, hogy beszélgetünk, vacsorázunk, vagy közösen veszünk egy fürdőt kényeztető illatszerek társaságában, a lényeg az osztatlan figyelem.
Annak, aki a szívesség szeretetnyelvet beszéli, minden olyan tevékenység, ami megkönnyíti az életét, rengeteget jelent. A másik fél által elvégzett feladatok tervezést, időt és fáradságot igényelnek, így sokra értékeli a partner. Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy esti mosogatás, egy gyors porszívózás, vagy, ha a vásárolni utáló férfiakra gondolunk, az általuk használt kozmetikumok beszerzésének átvállalása is kedves gesztus. Sokaknak a testi érintés a szeretet vagy törődés igazi kifejezője. Számukra egy-egy kedves mozdulat többet mond minden szónál, úgyhogy egy pihentető olajos masszázs telitalálat lesz. Sőt, már a gyerekeket, babákat is érdemes rendszeres öleléssel, masszírozással kényeztetni, hiszen az érintésekkel kifejezett gyengédségre nekik kiemelten szükségük van.
Az ötödik szeretetnyelv pedig nem más, mint az ajándékozás, ami annak szimbóluma, hogy gondolunk a másikra. Nem szabad összekeverni persze az anyagiassággal, hiszen itt jelképes, apró meglepetésekről van szó, ahol nem az érték számít. Annak, aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, már az is a megbecsülés jele, ha valaki időt szakít a megfelelő ajándék kiválasztására. Úgyhogy a hölgyeknek és uraknak egy kellemes kozmetikum elegendő kedvesség lehet szerelmünk kifejezésére.

Csapó Beáta

Forrás és fotó: www.internetpatika.hu

Február 14-ének az év legromantikusabb napjának kellene lennie, de könnyen átcsaphat 24 óra tömény csalódásba. A Durex legújabb kutatása alátámasztja ezt a félelmet – a britek 40%-a úgy gondolja, a Valentin-nap közhelyek sorozata, és majdnem felük egyáltalán nem is várja ezt a napot. 43%-uk azonban szívesen szakítana a hagyományokkal, és 2016-ban valamilyen egyedi Valentin-napi program után nézne párjával. További 30% állítja, hogy több spontaneitásra vágyik, 28%-a pedig több szenvedélyre. Mindezeket szem előtt tartva a márka küldetésének tartja, hogy eredeti, hálószoba-rengető tippjével segítsen a pároknak maguk mögött hagyni a Valentin-napi kliséket.

Cseréljük le: az unalmas alsóneműt és nadrágot…
Erre: izgalmas kalandokra!
A Durex kutatásából kiderült, hogy az emberek körülbelül ötöde szeretne valamilyen alsóneműt, vagy szexjátékot kapni párjától idén Valentin-napra. De a kiszámítható szép szett helyett válassz inkább valamilyen meghökkentő darabot pl. keressünk egy olyan bugyit, aminek egy oldalán fel tudjuk fejteni a bélését.

Cseréld le: a megkopott szerelmes leveleket
Erre: műalkotásra, ami felvillanyoz
Egy romantikus levél, amiben kifejted, mennyire fontos neked a párod, mindig jó fogadtatásra talál, azonban sokan könnyebben ki tudjuk fejezni magunkat képekkel, mint szavakkal. Ajándékozz párodnak egy szépen becsomagolt rajzdobozt, amilyenetek általános iskolában is volt, és javasold, hogy álljatok modellt egymásnak. Pózoljatok egymásnak nyitott köntösben, alsóneműben, vagy akár teljesen meztelenül. Egymás lerajzolása arra fog késztetni titeket, hogy részletesen tanulmányozzátok partneretek testének minden részletét; ha már régóta együtt vagytok, és hozzászoktatok egymás testének a látványához, ez jó alkalmat nyújt arra, hogy új dolgokat fedezzetek fel és szeressetek meg a másikon. Ha menet közben kiderül, hogy tehetséges művészek vagytok, nagyszerű remekművek születhetnek, ha pedig az ellenkezőjére döbbentek rá, legalább nevettek egy jót. Testfestéket is tehetsz a dobozba arra az esetre, ha úgy döntötök, hogy a sima papír helyett inkább egymásra pingálnátok.

Cseréld le: az unalmas csokrokat
Erre: szexuális töltetű virágokra
Az emberek egyharmada szeretne kevésbé kiszámítható ajándékokat adni. A Durex kiderítette, hogy minden ötödik brit virágot akar venni párjának Valentin-napra. Egy gyönyörű csokrot kapni mindig jó érzés, ugyanakkor a felmérésből az is kiderült, hogy az emberek egyharmada szeretne kevésbé kiszámítható ajándékot adni, ezért ideje máshonnan megközelíteni a témát. Vehetsz például fehér rózsát a vörös helyett, és adhatsz mellé „varázsfőzetet” – piros ételszínezőt, amit leszűrve beleöntesz egy szép üvegcsébe, hogy párod beleönthesse a vázába. Pár nap elteltével a virág felszívja a színezett vizet, és fehérből rózsaszín lesz. Egyszerű és olcsó, de érdekes és emlékezetes. Kösd át a csokrot egy puha csuklókötözésre alkalmas selyemszalaggal egy kis extra pikantériáért. Ha te és a párod szerettek kísérletezni, a dolgok garantáltan kivirágzanak majd!

Cseréld le: a megszokott hoteleket
Erre: más házára
A megkérdezettek több mint negyede tervezi valamilyen szerepjátékkal felpezsdíteni a Valentin-napot. Ha már egyébként is terveztetek egy kis kiruccanást pároddal, cseréld le a hotelt egy Airbnb-s lakásra, és lendüljetek át a berögződésen, mely szerint más házában nem illik szerelmeskedni. Vigyél egy fényképezőgépet is, ha úgy érzed, érdemes megörökíteni a lépcsőházban, előszobában, nappaliban lezajló huncutkodásokat. Ne felejts el óvszert is bepakolni, hogy könnyebb legyen eltüntetni az árulkodó jeleket.

Cseréld le: az eszetlen rohangálást és költekezést
Erre: értékes, mozdulatlanul együtt töltött időre
A megkérdezettek 64%-a a Durex kérdésére elmondta, nem várják a Valentin-napot, mert túl reklámszagú, hatásvadász ünnep. Úgy érzik, már nem az együtt töltött időre helyeződik a hangsúly, hanem hogy ki mennyi pénzt költ szerelmére. Miért nem lassítotok le, és szánjátok a február 14-ét a „Pompoir” tudományának tökéletesítésére? Ez egy olyan szexuális technika, amiben a nő van felül. Mindketten mozdulatlanok vagytok, és a nő úgy izgatja a férfit, hogy ritmikusan megszorítja és elengedi a medencefenék-izomzatát. A „Pompoir” fantasztikus orgazmussal járhat mindkét fél számára, de koncentrációt igényel. Ha óvszert használtok, variálni kell a ritmuson, hogy mindketten érezhessétek a legfinomabb mozgásokat is.

Cseréld le: a közhelyes üdvözlőkártyákat és csokikat
Erre: szerelmed újszerű, ehető kifejezésére
Felejtsd el a bonbonokat és indítsd be a fantáziádat! Ha kedvesed szereti a teát, vegyél egy dobozzal, amiben a filterek egyenként vannak csomagolva, és mindegyikre írj egy rövid üzenetet. Így párod egy hónapig minden reggel valami kedvességgel kezdheti a napját. Készíts otthon szerencsesütit, amibe belehajtogatsz pár darab papírt, amin leírod, hogy mennyire szereted párodat; bátrabbak használhatnak provokatív, szex témakörű „felelsz vagy mersz” kérdéseket is. Írj pár kedves szót tollal egy fa pálcikára, amit utána házi készítésű jégkrémbe szúrsz. Kedvesed csak akkor fogja tudni elolvasni, ha megette a finomságot (és hűvös csókkal, vagy orális szexszel köszönte meg figyelmességedet).

Cseréld le: a túl nyálas csókokat
Erre: 18+os kincsvadászatra
Jelöld X-szel azokat a helyeket a házban, ahol szeretnél szenvedélyesen csókolózni, szeretkezni. Vezesd nyomra párodat, hogy megtalálja az összes helyet.
Rajzolj rúzzsal vagy szappannal egy X-et a tükörre, és nézzétek magatokat ölelkezés, szex közben. Szórj egy kis lisztet a konyhaasztalra, rajzolj bele egy X-et, és próbáljatok ki egy olyan pózt, amiben valamelyikőtök az asztalon ül, vagy fekszik. Egy hűtőmágnessel rögzítsd a hűtőn az X-szel ellátott papírdarabot, és csókolózzatok úgy, hogy valamelyikőtök nekidől a hideg hűtőajtónak. Ha előre bekészítesz pár szem epret, vagy tejszínhabot, lesz mivel etetni egymást.

Még több „szextippért”, információért, egészségügyi tanácsért látogass el a www.durex.hu oldalra.

Durex Valentin-napi felmérés, Virgo Health, 2000 brit 18-55 közötti felnőtt részvételével, 2015 december

Fotók: Durex

Ajkaink egyike azon testrészeinknek, amit nagyon sokoldalúan tudunk használni, beszélünk, táplálkozunk és mosolygunk is velük, de a legérzelmesebb élményt, a csókolózást is ajkainkkal élhetjük át.

A csókolózás az egyik legmeghittebb momentuma egy párkapcsolatnak, mert létrehoz egy bensőséges köteléket két ember között. Az ajkak találkozása nem csak érzelmileg hat ránk, de egy igazi biokémiai lavinát is elindít bennünk. Az érintésre válaszul, különösen a simogatás és a csók hatására ugyanis „szerelemhormon”, azaz oxitocin szabadul fel a nőben és a férfiban egyaránt, emellett pedig szervezetünkben csökken a kortizol stresszhormon szintje. A csók ezért nagyszerű eszköze a stresszoldásnak, mert megnyugtat bennünket. De ami a legfontosabb, hogy egy szerelmes csóktól érezzük igazán, hogy összetartozunk valakivel.

Az ajkak nagyon érzékeny testrészeink. Ajkainkban, ellentétben a bőr más részeivel, nincsenek faggyúmirigyek. Az ajak bőre nagyon vékony, ezért érzékenyen reagál az időjárás-változásra, az UV sugárzásra, ugyanakkor jelzést ad testünk aktuális állapotáról is. Az elégtelen folyadékbevitel ajkunkra is hatással van, emiatt gyakran repedezik. „Az ajakszárazság a legtöbbször eléri az ajakkontúrt is, melynek következménye lehet az, hogy a kontúr környékén az enyhe ráncok megmaradhatnak az arcbőrön. Ezért érdemes erre a testrészünkre is kellő figyelmet fordítani.” – figyelmeztet Dr. Nagy Katalin bőrgyógyász, kozmetológus főorvos.

Forrás és fotó: NIVEA Labello Ajakbalzsamok