Rengeteg legenda kering a Mikulás körül. Mind-mind tele van izgalommal, varázzsal, mesével. Nem léteznek helytelen válaszok az ilyen kérdésekre: milyen a Mikulás, hogyan telnek a napjai, mit csinál nyáron, milyen házban lakik? Éppen olyan Ő, mint amilyennek Te képzeled… vagy én.
Abban azért megegyezhetünk, hogy ősz, idős bácsi, nagy, fehér és dús szakállal, általában piros ruhát visel, nagyon kedvesen mosolyog, és imádja a gyerekeket. Krampuszoknak nevezett, sötét ruhás lények sündörögnek körülötte, segítik munkáját, és néhány hiedelem szerint ők osztogatják a virgácsot a rosszcsont gyerekeknek. Rénszarvasszánon közlekedik, ami ki van bélelve puha és meleg takarókkal, nehogy megfázzon utazásai közben. Az is köztudott, hogy énekszóval meg lehet lágyítani a Mikulás szívét, a gyerekek csengő-bongó hangjával megtelik a lelke, és boldogság költözik a testébe. Minden gyermek várja (még ha kicsit fél is tőle), szorgosan tisztogatják csizmáikat, melyeket gondosan kitesznek az ablakba december 5-én este. Aztán reggel megtörténik a varázslat: a kicsik még elhiszik, hogy tényleg a Mikulás járt itt az éjjel, és ő tömte tele mindenféle finomsággal a kis lábbeliket. De ha mélyen magunkba nézünk, mi, felnőttek is hisszük Őt, elvarázsol bennünket is a körülötte lengő áhítat, misztikum, ünnepélyesség. Szükségünk van nekünk is az ilyen hétköznapi csodára, és már azzal is tanúságot teszünk a létezéséről, hogy szorgosan beszerezzük a csizmába való édességet, gyümölcsöt, apró ajándékot. Visszük tovább ezt a szép hagyományt, magunk is részesei vagyunk, és szeretnénk, ha gyermekeink is megismernék a Mikulás körüli izgalmakat. Hinni a csodákban olyan, mint sosem nőni fel, mindörökre megtartani magunkban a gyermeket.
Egy kis történelem
Szent Miklós egyszerű emberként élt a nép között, tanított és hirdette a szeretetet. Nagy éhínségek idején az egyházi vagyon nagy részét a szegények élelmezésére fordította. Egy középkori legenda szerint Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénység miatt el akarja küldeni lányait egy nyilvános házba. A szent segíteni szeretett volna rajtuk, így egyik éjjel, az ablakon keresztül bedobott nekik egy erszényt, amely tele volt pénzzel. Így ebben a legendában él tovább az Ő meséje, miszerint december 6-án a szülők megajándékozzák gyermekeiket vagy egymást. Szent Miklós a gyermekek védőszentje, a középkorban szerepjátékokkal elevenítették meg alakját, és emlékeztek meg jótetteiről. Hazánkba osztrák nyelvterületről érkezett a Mikulás és ünneplése: az ünnepnap előestéjén egy piros ruhás apó házról házra járt, kérdezgetett a gyerekektől, majd a helyes válasz esetén ajándékkal lepte meg őket, ám a rosszalkodást nem szerette, így virgácsot is osztogatott.
Kellemes Mikulás-várást kívánunk!
Kárpátiné Boross Nóra
Fotók: www.kepguru.hu
Vélemény, hozzászólás?