Nehéz elkezdeni egy ilyen cikket. Csönd kell hozzá és nyugalom. Egyedüllét, de mégis az egész világomnak itt kell lennie velem. Annyi minden kavarog a fejemben, száz meg száz pillanat, amelyeket együtt éltünk meg, mi ketten, azon a bizonyos nagy napon. Mert igazából csak rólunk szólt ez a nap. Nagyon örültünk a hatalmas násznépnek, jó volt, hogy amerre csak néztem, kedves, ismerős embereket láttam. De amikor Őrá néztem, akkor nyugodtam meg igazán. Jó helyen vagyok. Nem kellettek szavak, minden mozdulatunkkal egymást bátorítottuk, erősítettük. Természetesek voltunk, de hisz’ miért ne lettünk volna azok. Ez a világ egyik legtermészetesebb dolga: két ember, akik erősen kötődnek és vonzódnak egymáshoz, összeházasodik, mert együtt, csakis együtt képzelik el a jövőjüket. Családdá lesznek, együtt küzdenek meg mindenért, együtt tartják életben a kettejük szerelmét.
Erre a napra mindig jó szívvel fogunk emlékezni, ezt a napot nem lehet letagadni, eladni, kitörölni. Hozzánk tartozik, az életünk szerves része. Házasságra léptünk, indulhat a nagybetűs KALAND. Nem rabiga, hanem szabadság és biztonságérzet egyvelege, nem kötöttség, hanem szárnyak a közös repüléshez, nem lemondás, hanem új lehetőségek, és izgalmas élethelyzetek megtapasztalása. Kinyílik a világ. És most már ketten csodálkozhatunk gyönyörűségében. Itt vagyunk egymásnak, fogja a kezem, jöhet bármi, kibírjuk. Nem félek a jövőtől, inkább türelmetlenül várom. Mennyi színes élmény vár ránk! Gyerekeket szeretnénk, meg egy szép kertes házat, utazni a világban, megismerni távoli tájakat, extrém sportokat kipróbálni: ugrani, mászni, gázt adni. Menni, szaladni, élni, élvezni, mosolyogni. És közben elveszni a szerelemben.
Nem, ez nem egy tündérmese beharangozója. Ezek vagyunk mi, ez a mi életünk. A veszekedések, a rossz napok, a sok munka vagy a nehéz döntések terhe mellett erre a szép, meseszerű állapotra kell koncentrálnunk, és ha nem is segít minden esetben, akkor is van mire törekednünk, ez a cél.
„Á, nem izgulok még!” – vágtam rá rögtön, amikor néhány nappal az esküvő előtt érdeklődtek a barátaim. És tényleg nem voltam ideges. Nagyon vártam már a szombatot, és akármennyire próbálkoztam, nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz. Biztos voltam benne, hogy csodálatos, de mégsem volt még ehhez fogható élményben részem. Aztán elhoztuk Rózsától a gyönyörű menyasszonyi ruhámat, és itt lógott a nappaliban két napig. Nem tudtam elmenni mellette csak úgy. Mindig kicipzáraztam, megnéztem, megsimogattam, sőt, egyszer még fel is próbáltam, de persze nem tudtam magamnak begombolni hátul, csak úgy sután, ímmel-ámmal felhúzva álltam benne, és néztem magamat a tükörben. Igazi menyasszony leszek! Ez zakatolt az fejemben. Aztán eljött a szombat.
Már hajnalban izgatott voltam, alig bírtam aludni. Korán keltem, lezuhanyoztam, és vártam Zsuzsit, a fodrászt. Röpke egy óra alatt mesés frizurát varázsolt nekem. Majd jöttek a barátnőim, köztük a sminkes is. Kattogott a fényképező, nevettünk, ettünk, ittunk, viccelődtünk, izgultunk, az órát néztük, megnyugodtunk. Hálás vagyok az unokatesóimnak, a barátaimnak, a sógornőmnek és az anyukámnak, hogy a készülődés folyamatát is felejthetetlenné tették.
Mindeközben leendő férjem a szülői házban készülődött, majd dél előtt pár perccel a kapunkban várt. Csodás pillanat volt, amikor megpillantottuk egymást. Ő elegáns öltönyben, én mesebeli, csipkés fehér ruhában. Megérkezett a sofőrünk is, és célba vettük a házasságkötő termet. A szívem hevesen vert. Régen látott családtagok, rokonok, barátok, ismerősök hada várt minket. Megható volt a felismerés, hogy ezek a nagyszerű emberek csak miattunk vannak itt, osztoznak a boldogságunkban, velünk örülnek ezen a vidám szombaton. A szép polgári szertartás után az erdő szélén álló, varázslatos templom felé vettük az irányt, ahol Isten áldását kérve húztuk egymás ujjára a gyűrűt.
A nap minden percét próbáltam kiélvezni, teljesen megélni. Ragyogtam belülről, kivételesen szerencsés embernek éreztem magam. Az ünnepi vacsorán kicsit lazítottunk a nadrágszíjon, egy könnyed családi-baráti összejövetelt terveztünk sok tánccal, finom fogásokkal, házi süteményekkel, friss borral.
Kárpátiné Boross Nóra
Vélemény, hozzászólás?