A Balatonon lakni vagy nyaralni egy életforma. Mintha egy egészen más univerzumban lennénk. Papucsban flangálunk, otthagyjuk a kerékpárt a bolt előtt, piacra járunk, állandóan lángosillatú a kezünk, kedélyesen és ráérősen beszélgetünk a szomszéddal, az orrunk megtelik a víz illatával. Szóval kikapcsoljuk a nagyvárosi üzemmódot. Mert csak így lehet balatonozni. El kell felejteni mindent, eggyé kell válnunk a tájjal, a habokkal, fel kell vennünk a strandolók ritmusát.
Annyian megénekelték és megírták már, hogy a magyar tenger mennyire magával ragadó, mennyire nem lehet tőle elszakadni, és hogy a külföldön élőknek is ott van a top 5 között a „mi hiányzik a legjobban” listán. Közép-Európa legnagyobb tava 77 km hosszú, átlagos szélessége 7,8 km. Magyar neve a szláv blato szóból ered, amely mocsarat, lápot, sarat jelent.
Stég, vízi bicikli, bója
Ezek nélkülözhetetlen elemei a balatoni látképnek. A kopottas stégen sirályok járkálnak, csak néha zavarja meg őket egy-egy napozni vágyó fürdőző. Régen gyakrabban használták a stégeket: a gyerekek legkedveltebb szórakozása volt, hogy ezekről ugráltak a vízbe. Mára sajnos a legtöbbet ki is emelték a vízből, nincs konkrét funkciójuk, így nem gátolják velük a fürdőzőket. A vízi bicikli szintén klasszikusnak számít, szerintem nincs olyan család, amely ki ne próbálta volna balatoni nyaralása során legalább egyszer. Évekkel ezelőtt persze ez is olcsóbb és élvezhetőbb volt, de népszerűsége a mai napig töretlennek látszik, hiszen élénk színükkel és modern formájukkal ott kelletik magukat minden strandon. A piros-fehér csíkos bója is elengedhetetlen kellék. Passzol a víz színének árnyalataihoz, a háttérben magasodó méregzöld hegyekhez és az ég vakítóan üde kékjéhez.
Kacsák és hattyúk
Gyönyörű madarak. Kecsesen igazgatják tollukat, mosakszanak, terelgetik kicsinyeiket, állják a nézelődők pillantásait és vakuvillanásait. Szervesen hozzátartoznak a balatoni tájhoz, nélkülük nem lenne ennyire barátságos és emberközeli.
Lángos, palacsinta, kukorica
Összetéveszthetetlen ízek, illatok, textúrák. Akkor jó a lángos, ha tocsog az olajban, ha kellően fokhagymás, ha lecsöpög róla a tejföl evés közben. Mindenkinek jólesik mellé egy hideg sör vagy egy pohár fröccs. A vízparton heverészve nem vágyunk elegáns ebédre, de ha vágynánk is, a lángosillat egy perc alatt feledtetné velünk. A balatoni palacsintának sincs párja messze földön. Ha akarnánk, sem tudnánk ilyet készíteni otthon. Lágy, kicsit nyúlós tészta, cukrozott kakaóporral, lekvárral, főzött krémmel vagy dejóval, a tetején tonnányi porcukorral. Normális körülmények között nem biztos, hogy megkívánnánk, de itt, a parton elcsábít minket. És ha még mindig nem laktunk jól, vehetünk főtt kukoricát is a mobilbüfében, amely szintén mennyei illatával vesz le minden éhes (vagy nem éhes) fürdőzőt a lábáról. Ezek nélkül nem lenne ilyen ízes, illatos, magyaros a nyaralás tengerünk partján.
Látnivalók
Néhány napos strandolás után vágyunk egy kicsit a városba, na nem Budapestre, hanem mondjuk a siófoki főtérre, a keszthelyi kastély kertjébe, a füredi sétányra vagy éppen a kisebb városok lüktető belsejébe. Kertmozik, koncertek, bulihelyek, bazárok, gyerekprogramok, kiállítások, mini fesztiválok várják a lazítani vágyó nyaralókat. Érdemes felfedezni minél több nevezetes (vagy éppen eldugott) helyet, ismerjük meg minél jobban a balatoni térséget, vigyük hírét szerte a világban, hiszen kevés ennyire gyönyörű és minden magyar számára elérhető nyaralóhely van.
Szakítsunk rá időt minden nyáron, hogy megnézzük a Balatont, hogy megmártózzunk benne, hogy érezzük az illatát, hogy átéljük a csodát, ami belengi partjait.
Kárpátiné Boross Nóra
Fotók: Wertán Botond – www.wertanfoto.hu
Vélemény, hozzászólás?