Nem lehet megállítani. Halad előre a céljai felé, nem ismer lehetetlent. Hagyni kell. Engedni, hogy felfedezzen, megismerjen, átéljen dolgokat… de közben közelről figyelni, és segíteni, ha kéri!
Új időszámítás kezdődött nálunk. Zalán 5 hónaposan rájött arra, hogy az elgurult labda, kis nyuszi, kukac vagy műanyag kocka visszaszerezhető, ha a térdeivel tolja, a karjaival pedig húzza magát a cél felé. Egyszóval, kúszik. Részideje napról napra javul, én meg csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt a gyerek egy perc alatt, hiszen az előbb még a játszószőnyegen volt, most pedig már az asztal alatt rágcsálja a megszerzett játékot.
Látom a tekintetében, hogy mennyire elszánt: fókuszál és már indul is.
A másik izgalmas dolog az életünkben, hogy Zalán elkezdett új ízeket kóstolni. Az eddig kizárólag anyatejen nevelkedett kisfiam falja az almát, az őszibarackot és az édesburgonyát. Eddig még csak ez a három alapanyag került fel az étlapjára, de a sor végeláthatatlanul hosszú. Nem csináltam nagy ügyet a hozzátáplálás elkezdéséből, szinte biztos voltam benne, hogy viszonylag könnyen fog menni neki és nekem is. Egy szép napon, a születésnapomon kezdődött el a nagy kaland egy édes almával. Szépen lereszeltem neki, aztán miután felkötöttem az előkéjét, kanalazni kezdtem a szájába a pürét. Egy kicsi fintor kíséretében szépen bekebelezett jó néhány falatot. Nagyon boldog voltam! A sikerünk azóta is töretlen, sőt, egyre jobb és jobb! Rengeteg új ízt fogunk még felfedezni együtt, annyira izgatott vagyok!
Ugyanakkor el kell rendeznem magamban azt a tényt, hogy a szopizások száma hónapról hónapra csökkenni fog. A meghitt összebújások lassan kikopnak a napjainkból, helyükbe a mindenmaszatos étkezések lépnek. Ezeket is lehet nagyon élvezni, de egy sütőtökpürét „bárki” odaadhat neki, míg az anyatej esetében kizárólagosságot élvezem. És hogy imádom… ☺
Kárpátiné Boross Nóra
Vélemény, hozzászólás?